Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
III. Forrás
A naplófüzetből kigépelt lényeges részek, 1942–1944 309 maradtunk részükre támasznak. – Kikeltem a Szent István Egyesület ellen: rendetlenség, iszákosság, veszekedés. Mi köze lehet az egyházközségnek egy ilyen társasághoz? Tessék kemény kézzel bánni velük! – Balogh bácsi szerint, ha mindez megtörténne, akkor helyesebb, ha bezárjuk! Nehéz megértenem ezt a magatartást. – Mussolini kormányt alakított. Fasisztát, természetesen. Magyarország még nem ismerte el. Szerintem el fogja, csak késik, hogy lássák Nyugaton, hogy kényszerhelyzetben van. – Moocán a hittanóra után, havonta egyszer van gyerekgyóntatás. Ma 20 gyónt meg. Kedvesek... Németh László összetalálkozott a Toloza testvérek apjával: az öregúr rosszallotta, hogy fia-ik belekeverednek a politikába a Segélyegylet miatt. Mikor megtudta, hogy mindkettő a „padré”-nak segít, az öregúr megváltozott. – 30-án megvolt a Se-gélyegylet „nacionalizálása”, 22 személy jött össze. Kapitány Trindade szim -patikus ember. Az új vezetőség dr. José, dr. Laercio, dr. Luiz (Toloza) (Laercio is Toloza-rokon), dr. Refinatti, Joaquim de Andrade (ezeket már nem tudom, hogyan szerezte össze José), Miguel Ferreira. – Ellenőrök: José Magelhães Gomes (Toloza-rokon), Dr. Moroni (a Segélyegylet orvosa). Az Egyesület neve: Associação Beneficente Marechal Hermes. – Többen beszéltek, és mindenki di-csérte a magyarságot, különösen a jó Németh Lászlót emlegették dicsérőleg. Október Az olasz származású moocai pap, San Eduardo-templom, mesélte, hogy a Szentszék ragaszkodott hozzá, hogy a nuncius legyen a legátus, mivel az it-teni Eucharisztikus Kongresszus erősen nacionalista színben mutatkozott. Főpapok panaszkodtak, hogy olasz lesz a legátus. Ők az argentin bíborost sze-rették volna, de az ottani kormány tiltakozott ellene, mivel szerintük erősen nacionalista jellege van a São Pauló-i kongresszusnak. Ez még a tavalyi kong-resszusra vonatkozik. – A Sorocaba Vasúttársaság egyes vezetői szerint, ha kérek levélben vagonokat, akkor kaphatok, de ne faszénre, hanem rönkre, és említsem meg, hogy a fára templomépítéshez van szükség. – Leutaztam Pre-sidente Epitacióra, majd Assisbe Balogh János bácsival. Nagy rendőrségi vizs -gálat az indulás előtt. Ha sok duma után is, de átestünk rajta. – Érdekes. As -sisben az egyik pap mesélte: szerencsejátékos! Amikor megkapták az egyházi körlevelet a szerencsejátékok ellen, stb. – első dolga volt, hogy megjátszotta a „bichu”-n a körlevél számát: szépen nyert! A „bichu” (ejtsd: bicú): szerencsejá ték-hazárdjáték: 1–1 szám [pl. 11–8–10] 1-1 állatnak felel meg: bichunak. Ezt az „állatot” játsszák meg. Örömmel újságolta püspökének! – Íme! – Itt mind a fa-szénszállítás, mind a rönkszállítás ügyében Presidente Epitacióra utasítottak, de vigyek magammal innen egyházmegyei ajánlóleveleket. Majd a fő döntés S. Paulóban lesz. Tipikus futballozgatás! – Balogh bácsi rémregényeket mesélt magáról, de különösen Arthur von Haydinról, egy Argentínából idejött ma-gyar nemesről: néger nőt vett itt el, három gyerek, sohasem adott haza pénzt
