Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
III. Forrás
A naplófüzetből kigépelt lényeges részek, 1942–1944 307 goltanárnak sem szóltam, hogy megyek Rióba. Sohasem lehet tudni, ki van „intelligence service”-ben. Szeptember hetedikén reggel hosszú vonatozás után Rióban. Nemzeti ünnep. Katonai parádé. Tijucára kellett felmennem, mivel lent a kolostorban nem volt üres szoba. (Tijuca = Rio egyik városnegyede, jó ma gasan. Gyönyörű hely – csak messze a központtól.) Hiába hívtam Alvárit: a telefonja megváltozott! São Bentóban Konrad „bruder” beuroni stílusú fes-tő. Nagyon kívánkozik vissza Németországba. Egyik fiútestvére már elesett az orosz fronton, a másik elvesztette jobb karját. Nem tud semmit sem a nő-véréről, sem édesanyjáról Hamburgból. – Lent São Bentóban találkoztam Al -várival. Sajnos naplómba nem írtam össze ennek a beszélgetésnek politikai, svéd követségi stb. részeit. Alvári nincs jól. Meglékelték a koponyáját: miért dagadnak ki a szemei. Semmit sem találtak. Visszautazásomhoz valami öt helyre kellett futkosnom, ajánlólevelekkel, prius-igazolás, politikai felfogás stb. 5 napig tartott, míg megadták. – Tijucán meglátogattam Octavio Fialho utolsó brazil követet Pesten. Különc ember, vallás-mániákus, külön kápolnája van gyönyörű liturgikus felszerelésekkel, miséznek nála. Serédiről áradozva beszélt, aki neki rengeteg egyéni liturgikus privilégiumot szerzett be a Va-tikántól. – Alvári említette, hogy az itteni zsidóság már szervezkedik a náci bukás után a visszamenetelre. – Olaszország megadta magát minden feltétel nélkül. – Délről a szövetségesek, északról a németek szállják meg Olaszorszá-got. – Herr Bloch, frei Henrique, idős szakállas pénzszakértő, menekült zsidó, aki mint oblátus él a São Bentóban. Pénzügyi tanácsadó. A még São Paulóból ismert Lajtával találkoztam össze véletlenül. Fogalmam sincs most (1992) a vele való viszonyomról. Elvitt ebédelni a Bucskyhoz. Tele magyar zsidóval. Lajta igen jól keres, nyomda. – Szomorúan hagytam ott Riót visszautamkor. Bizonyára sírni fogok, ha majd visszamegyek Magyarországra, sírni Rio után. – Az olaszok vagy a szövetségeseknek, vagy a németeknek adják meg magukat! – Még Alvári mondta Rióban, hogy olasz felesége mennyire restelli magát ismerősei között! – SS-csapatok kiszabadították Mussolinit. Hitler na-gyon dicsérte őt. Az olaszok még a megadás előtt pár órával is biztosították Hitlert, hogy nem teszik le a fegyvert! Jellemző. – A vizsgálati fogságban be-szélgettem egy nagyon csinos, 24 éves magyar nővel. Táncosnőként jött ki az Asboth házaspárral, Argentínába ment egy csoport magyar lánnyal. Onnan ide, Brazíliába. Kijövetele még 1939-ben volt! Kiútja csak hat hónapra szólt volna. László Gabriella a neve. Van angol barátja, dolgozik azon , hogy kisza-baduljon. Kért, hogy járjak közben érette. Fel akar hagyni eddigi életével. Jómódú család lánya. Angolkisasszonyoknál tanult. Megutálta a luxusos, de könnyelmű életet. Megígértem, hogy szabadulása után megfelelő helyre elhe-lyezem. Padre Vincente-nél a fogságban már meggyónt és áldozott is. Padre Vincente meg is erősítette nekem. – Dr. José tárgyalt az interventorral a Se-gélyegylet ügyében, 30-án meglesz a közgyűlés; átalakított alapszabályok,
