Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
II. Közlemények
Újkori egyetemi oklevelek Pannonhalmán 235 A magyar felsőoktatási oklevélszerkesztési gyakorlatban igen elterjedt dí szítésként – a kis ember- vagy állatábrázolások mellett – a növényi orna-mentika alkalmazása. A növényi díszítőelemekkel a diplomák kezdősorának már említett első, iniciálészerű kezdőbetűit tették még hangsúlyosabbá. Ezt számos pannonhalmi példával is alá lehet támasztani, amelyek közül kettőt emelnénk ki. Az egyik a főapátsági gyűjteményekben őrzött legrégebbi egyetemi diploma a már említett, Taucher Mihály részére, 1778. december 31-én a Budai Királyi Egyetem által kiállított teológiai doktori oklevél. Ez utóbbin – mivel többszínnyomású (vörös, arany) oklevélről van szó – még szembetű-nőbb az középkori kódexlapok színpompáját idéző díszítettség. Szintén az Országos Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság által kiadott ké-pesítő okleveleken jelenik meg grafikus szimbólumként a történeti magyar koronás középcímer egy igen egyedi, allegorikus ábrázolása. A címer elemei nem egy pajzsban, hanem külön-külön pajzsokon jelennek meg. Középen a magyar koronás kiscímer, körötte, mintegy koszorúként, a kö-zépcímerből ismert társországi címerek. A koronát sugárzó nap övezi, és egyik kezükkel angyalok tartják, míg az angyalok másik kezükkel a korona láncai-ból kiinduló girlandkoszorút tartanak, amely „körülöleli” a magyar kiscímert. A társországi címereket pedig gazdag növényi ornamentika veszi körül. 37A legkorábbi ismert magyarországi képesítő és doktori oklevelek bel -ső ismertetőjelei (szövegfelépítés, nyelv, stílus) is a külső ismertetőjelekkel kapcsolatban már sokszor említett középkori (klasszikus) oklevélkiadási gyakorlat mintakövetéséről tanúskodnak. Ez a mintakövetés azonban nem jelentett teljes átvételt. Az ismert magyarországi képesítő és doktori okle-velek szövegének felépítése is jelzi a középkori gyakorlat említett tovább -élését. Más oklevelekhez hasonlóan a képesítő és doktori oklevelek is három részre tagolhatók: bevezetés (protocollum), tárgyalás (contextus) és befejezés (eschatocollum). Eltérés a középkori gyakorlattól, hogy sem a legkorábbi ismert magyaror -szági képesítő és doktori okleveleknél, sem pedig a később keletkezetteknél a protocollum nem az isteni segítségül hívással (invocatio) , hanem az oklevélkiadók nevének és címének közlésével, tehát intitulatió val kezdődnek (pl.: „Nos Rector Regiae Universitatis Budensis...”, 38 vagy „ Nos Praeses, Decanus et ceterique doctores...” 39). Majd címzéssel (inscriptio) folytatódnak, azaz megad-37 Ez az ábrázolás látható pl.: Tell Anasztáz Imre tanári oklevelén. PFKK BK 483.38 Idézet a már említett, Taucher Mihály részére, 1778-ban a Budai Királyi Egyetem által kiállított teológiai doktori oklevél intitulatió jából. 39 Idézet a Pesti Királyi Magyar Tudományegyetem és karai (pl. bölcsészeti és hittudományi kar) által közösen kiadott ún. bekebelezett doktori (doctor greminatus) oklevelek intitulatiójából. A pannonhalmi gyűjteményekben összesen kilenc ilyen oklevél található. Ehhez lásd a függelékben közölt jegyzéket.
