Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
II. Közlemények
210 Gyöngyössy Márton tásból fizetendő összegként értelmezték: a vita ezen része tehát nem dőlt még el. 52 11. A III. Béla-kori kimutatás kapcsán Hóman Bálint a pénzverési jövedelembe nem vette be a bányászat jövedelmét . Balogh szerint ez nem helyes, mivel a bányászat királyi monopólium volt, Hóman azonban, ahogy előbb is láttuk, másként gondolkodott erről: mivel a király kiváltságos bányásztelepesek-kel műveltette bányáit, a termelésből egyfajta „terményjáradék”-ot kapott, így szerinte az Árpád-korban a „domaniális jellegű” bányajövedelmet a ter-ményjövedelmek közé kell sorolni. Balogh korábban már megjegyezte, hogy a bányajövedelmeknek semmi keresnivalójuk a terményjövedelmek közt, az ezekre nevesített 75 ezer márka nélkülük is tekintélyes és reális összeg. 53A III. Béla-kori kimutatással a történészek Hóman Bálintot és Balogh Al -bint követő nemzedéke egyszerűen nem tudott mit kezdeni. 1945 után Hó -mant egyenesen azzal vádolták, hogy a „nagyhatalmi politika” elméletének alátámasztása érdekében tulajdonított nagy jelentőséget a forrásnak, amely-nek a megbízhatóságát is kétségbe vonták. A forrás érdemi vizsgálatára azon -ban senki sem vállalkozott, egészen a Barta-testvérek 1993-ban megjelent elemző tanulmányáig. 54 Számunkra most csak a bányászati jövedelem kérdésköre a fontos. A Bar-ta-testvérek szerint a III. Béla kori, „pénzverési jövedelem”-ként értelmezett adat egyértelműen tartalmazza a bányajövedelmeket is – a pénzverés és a pénzbeváltás hasznaival együtt –, ám hozzáteszik, hogy „az illetékes tiszt-viselő egyszerűen összeadta a bányászatból és a pénzváltásból befolyó brut -tó jövedelmet, de nem vonta le belőle a bányászat és a feldolgozás-pénzverés költségeit”. Véleményük szerint ez a végösszeg egyharmadát tenné ki, így, ha ezt levonjuk, a király bányászatból és pénzverésből származó nettó jöve-delme az összeállításban szereplő összeg kétharmada csupán. 55 A legutóbbi, részletes számításokon alapuló szakirodalom tehát Balogh Albin álláspontját fogadja el; igaz, korrekciókkal. 12. A pénzverés adminisztrációja kapcsán Hóman Bálint pénzverőkamarák-kal kapcsolatos fejtegetéseit is kritikával illette Balogh Albin első hozzászólá -sában. Szerinte Hóman hiányosan sorolta fel a kamarákat, mert nem tett em -lítést a kassai kamaráról, pedig arról biztos adat van, másrészt Erdélyben több kamara volt, harmadrészt arra sem tért ki, hogy a „magyar Erdély” kamarája 52 Barta (1993), 434–435. 53 Hóman (1916), 424–439; Balogh (1915), 111–112; Balogh (1917), 77–78; Hóman (1917), 82.54 Barta (1993). Kutatástörténeti összefoglalás ugyanott: 413–415. 55 Barta (1993), 428–432, 439.
