Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
II. Közlemények
Az elfeledett pénztörténész: Balogh Albin OSB (1887–1958) 207 7. Balogh vitatta Hóman azon állítását, hogy a bécsi denárfont egyáltalán nem lett volna használatos Magyarországon. Véleménye alátámasztására több – igaz, Anjou-kori adatot – is idéz. Válaszában viszont Hóman azt jelezte, hogy az összes forrásadat szerepel monográfiájában, és azok kivétel nélkül osztrák vonatkozású oklevelek. Balog erre azzal válaszolt, hogy a kérdéses oklevelek magyarországi helyekre vonatkoznak. 40 Engel Pál mutatott rá, hogy a 14. században az ország nyugati határvidé-kein (például Pozsonyban és Vas megyében) a pénzt bécsi hatásra tényleg denárfontban (libra denariorum, talentum) számolták, amely 240 denárt (ma-gyar számítás szerint 6 pensát) foglalt magában. Rendszerint a bécsi denárt számolták így, de előfordult, hogy a hazai pénzt is.41 Balogh Albinnak tehát igaza volt, állításainak érvényessége azonban ténylegesen az Anjou-korra vonatkozik. 8. A Hóman által ’közönséges ezüst’-nek fordított argentum terrestré t Balogh ’termésezüst’-nek értelmezte, és nem értette, hogy Hóman miért gondolta azonosnak az argentum mercimonialé val, az argentum de pagamentó val. Hó-man későbbi válaszaiban erre a kérdéskörre viszont nem tért ki. 42 Engel Pál Hóman nyomán tekintette át az ezüst finomsága kapcsán használt korabeli latin terminológiát. Hóman adatait és fejtegetéseit elfogadva, rámuta-tott arra, hogy a forrásokban a 750–875‰ finomságú, ’közönséges ezüst’ (ar gentum commune) gyakran egyszerűen csak ezüstként jelenik meg, és az ennek egységnyi súlyát jelentő ’közönséges márká’-t (marca communis/vulgaris) nevezték ’fizetőmárká’-nak (marca pagamenti) vagy ’kereskedelmi márká’-nak (marca mercimonialis). 43 A Hóman által feltárt terminológiai rendszert tehát – Balogh Albin felvetése ellenére – a későbbi kutatás is fenntartotta. 44 9. A (cseh) garasok színezüsttartalma kapcsán szintén parázs vita bontako-zott ki Balogh Albin és Hóman Bálint között. Hóman a korabeli finomítási technika adottságaira is figyelemmel, mérési adatai alapján 15 latos finom-sággal (937,5‰) számolt. Balogh ugyanakkor helyesen tette szóvá, hogy a mért érmék tényleges finomsága csekélyebb, bár Hóman mérési adatai sze-rint a legsilányabb is több volt, mint 14 lat: az általa kapott átlagok és a ko-rabeli finomítás miatt valóban inkább a 15 lat felé mutatnak. Álláspontját 40 Hóman (1916), 368–370; Balogh (1917), 77; Hóman (1917), 81; Balogh (1918a), 23. 41 Engel (1990), 78. 42 Hóman (1916), 284–286; Balogh (1917), 77. 43 Engel (1990), 34. Mindezt egyébként Balogh Anjou-kori művében világosan látta, bár oly kor 240 denáros márkáról (!) beszél: Balogh (1915), 127, 129. 44 Hóman az argentum terrestre (’közönséges ezüst’) jelentését csak valószínűsítette, bár az általa idézett forráshelyek alapján ez elég nyilvánvalónak tűnik: Hóman (1916), 286 (2. jegyzet).
