Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
II. Közlemények
170 Vajda Tamás kiterjedt az esztétikára is.7 Ebben az időben írt filozófiai tanulmányai főleg a Religio és a Szent Gellért c ímű lapokban jelentek meg. A filozófia mellett azonban szinte kezdettől fogva foglalkoztatta a bölcselet és a pszichológia viszonya is, hiszen már az 1911-ben megjelent Pszichologizmus és logizmus című tanulmánya is erre utal. A filozófián belül eredetit az ismeretelméletben alkotott ( Tudati adottság filozófiája , 1922). 81923 nyarán előbb Budapestre helyezték át 9 a Szent Benedek Főgimná ziumba, majd október 18-án Pécsre. 10 1923-ban egyetemi magántanári ké -pesítést szerzett a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen A logika és a logika története című témakörben.11 Habilitációjának jogkörét 1927-ben a pedagógia mellett a lélektan területére is kiterjesztették.12 Ugyanis érdeklődése a pécsi évei alatt fordult egyre inkább a pszichológia felé. Ekkor kezdett hozzá a kí-sérleti lélektan és a gyermektanulmány eredményeit felhasználó ún. kísérleti pedagógia megteremtői,13 Ernst Meumann (1862–1915) és Charlotte Bühler (1893–1974) műveinek fordításához,14 ismertetőket írt Pavlov reflextanához, valamint Piaget és az alaklélektan nézeteihez. 1925-ben a pécsi egyetemi könyvtár megbízott igazgatójává nevezték ki, két évvel később pedig nyilvános rendkívüli tanári kinevezést kapott.15 Az 1928/1929. tanévben állami ösztöndíjjal a párizsi Sorbonne-on filozófiát és pszichológiát hallgatott. 16 Ta nárai között szerepelt Pierre Janet (1859–1947) és Henri Piéron (1881–1964), akik Jean Piaget-hoz (1896–1980) hasonlóan Édouard Claparède (1873–1940) tanítványaiként a funkcionalista irányzat képviselői voltak. Az elmélet szerint a nevelés során összhangba kell hozni a gyermek aktuális érdeklődését, lelki funkcióit a jövőbeni hasznos tudás és képességek megszerzésével. Claparède gyermek–felnőtt ebihal–béka hasonlata szerint a gyermek nem kicsinyített felnőtt. A gyermek éppen gyermekiségéből adódóan más fejlődési körülmé-nyeket igényel, mint a felnőtt. A gyermek természetes érdeklődése funkcio -nális, szellemi és biológiai fejlődésének alapja, ezért erre kell alapozni az ok tatást és a nevelést.17 A nevelő feladata tehát nem az, hogy növendékét minél hamarabb felnőtté alakítsa a felnőtt ember gondolkodás- és viselkedésmód-jának rákényszerítésével, hanem hogy lehetővé tegye a gyermek sajátos 7 PhÉvk. 4 (1914), 409. 8 Rókusfalvy (1988), 152. 9 Esztergom 28 (1923) júl. 4. 1.10 Bp. Ért. 1 (1923/24), 4–5.11 BpK 57 (1923) máj. 10. 1.12 BpK 61 (1927) aug. 4. 1.13 Németh–Skiera (1999), 62. 14 Bühler (1925); Nyírvidék 46 (1925) márc. 27. 5. 15 BpK 61 (1927) júl. 27. 1.16 MTI NH 1928. júl. 20.; BpK 62 (1928) júl. 21. 1.; BpH 48 (1928) júl. 21. 4.; Esztergom és Vidéke 49 (1928) aug. 9. 1.17 Németh (1996), 41.
