Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)

II. Közlemények

A pannonhalmi bencés szerzetesség újraindulása... 145

méltó a további vizsgálatra – ami az egyes személyek szintjén a győri jezsuita anyakönyv további feldolgozásával lesz lehetséges –, mivel talán támpontot adhat ahhoz a források híján egyelőre nehezen megválaszolható kérdéshez is, hogy a nyugatabbra, például az osztrák örökös tartományokban megfigyelt folyamat, amely szerint a trienti zsinat szellemében a „régi rendek” megújítása a jezsuita rend lelkisége révén valósult meg, ezzel mintegy „jezsuitizálva” a monasztikus közösségeket is,

85 mennyire megfogható Magyarországon. Győr esetében pedig talán nem teljesen légből kapott az ellenkező irányból megfo-galmazott kérdés sem: vajon a gimnáziumban születő számos szerzetesi – kö

-zöttük sok bencés – hivatás (vissza)hatott-e a jezsuita páterek oktató-nevelő munkájára? A győri példa összességében a 17. századi magyar katolikus egy-ház szereplőinek nagy fokú egymásra utaltságát is tanúsítja, amelyet eltérő érdekeik ellenére 1639-ben helyesen ismertek fel mind a győri jezsuita kollé-gium tagjai, mind a frissen újjászerveződő bencés konvent vezetői.

85 E fogalomra, jelenségre lásd Penz (2006); Hersche

(2006), 329–330.