Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
I. Tanulmány
Zsidó diákok a pápai bencés algimnáziumban a dualizmus idején 15 A pápai zsidó közösség nem csak létszáma miatt volt az egyik legjelen-tősebb a dunántúli régióban. Öntudatos, a magyarországi zsidóság körében több tekintetben úttörő szerepet betöltő közösségről beszélhetünk. Már 1846-ban magyar nyelvű beszéd hangzott el az újonnan épített zsinagógában a híres neológ rabbi, Lőw Lipót szájából, aki 1846–1850 között volt a pápai izraelita hitközség vezetője. Az ő pápai működése révén megerősödhetett Pápán az a szemlélet, amely a zsidóságot nem önálló etnikumként, népként, hanem vallási csoportként definiálta, éppen ezért is szorgalmazta a magyar-országi zsidóság emancipációját és asszimilációját. Az ő pápai rabbivá való kinevezése körüli vita volt az első jelentős, országos hírű magyarországi konfliktus a hagyományos és újító irányzat között. 25 Az 1846-ban épített, az ország harmadik legnagyobbjának számító zsinagóga nem csak méreteivel emelkedett ki a hazai zsinagógák sorából. Egyedülálló helyzetet teremtett a pá pai izraelita hitközség szétszakadása és a két hitközség párhuzamos mű-ködése is (1875–1880). Úttörőnek tekinthetők a pápai zsidók iskolaalapítási törekvései is: a 1878-as rövid életű reáliskola és az 1899-ben alapított, 1929-ig működő felekezeti polgári iskola. 26 A pápai zsidóság büszke volt arra is, hogy Pápáról került ki az ország zsidó tanítóságának jelentős része. Láng (Jehuda) Gyula 1974-ben megjelent emlék-könyvében részletes összeállítással szolgál a Pápáról induló, az ország külön böző részein működő zsidó tanárokról. 27 A cionizmus eszméjének egyik első magyarországi megjelenése is a város hoz köthető. Az 1903-as bázeli cionista világkongresszusnak csupán hét magyarországi résztvevője volt, köztük két pápai, Mose Árje Róth rabbi és Koritschoner Lipót ügyvéd. Az ő hatásukra alakult meg 1905 februárjában hitközségi berkeken belül az első cionista egylet Magyarországon, a pápai Chovevé Cion Egyesület, amely azonban nem volt hosszú életű: az izraelita fe-lekezeten belüli, országos szintű intenzív támadások, a széles körű támogatói kör hiánya miatt a pápai rabbi halála után az egyesület 1906-ban megszűnt. 28 A Herzl Tivadar által elindított mozgalom egyik leglelkesebb helyi támogató -ja és az egyesület titkára Marton L. Ignác hitoktató volt: az ő személye, peda -gógiai tevékenysége központi jelentőségűvé vált a dualizmus utolsó évtize deiben a pápai zsidó diákok körében.29 Érthető tehát, hogy egyik főszereplője volt az alább részletesen tárgyalt 1898-as Bakonyvári Ildefonz-vitának. 25 Jakab (2014), 104. 26 Láng (1974), 75. 27 Uo., 75–84. 28 Szalai (2003), 51–52; Láng (1974), 66. 29 Láng (1974), 37–38.
