Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
II. Közlemények
136 Kádár Zsófia rendelkezett, amely dokumentumot „jobb híján” tekinthetünk a rendház alapító okiratának. 52 Ez azonban sem a kollégium fenntartását biztosító pénza -lapítványról (alapítványi tőkéről), sem más, átadandó javadalomról nem tesz említést. (E mozzanat részben megokolható azzal, hogy az 1608. évi, koronázás előtti 8. törvénycikk 53 megtiltotta a Jézus Társasága egészének és egyes tagjainak 54 a Magyar Királyság területén történő birtokszerzését, ezzel az ország rendjei nek sorából is kizárta a jezsuitákat.) A kollégium fenntartá-sát kezdetben az elenyészett veszprémvölgyi, egykori ciszterci apácakolos -tor jövedelmeiből oldották meg, amely javadalmat II. Ferdinánd rendelkezé -se szerint 1624-től adminisztrált a győri (később a veszprémi) püspök, aki a jövedelmeket évente tartozott a jezsuita kollégium fenntartására átadni. 55 A tényleges birtokkormányzást a győri jezsuiták csak Jakusich György veszp -rémi püspöksége (1637–1642), illetve az 1637/1638. évi országgyűlés idején kapták meg III. Ferdinándtól.56 Belecius folyamodványának benyújtása idején tehát még a veszprémvölgyi javak haszonélvezete, birtoklása sem volt „kőbe vésve”, kérvényének az alapítvány elégtelenségét firtató, alább idézett pontja így érthetővé válik. (A győri jezsuita kollégium alapítványának ügyét egyéb-iránt csak jóval később, 1654-ben sikerült nyugvópontra juttatni, amikor Széchényi György (ekkor még veszprémi, későbbi győri) püspök tett 50000 forintos alapítványt az intézmény fenntartására, és további 20000 forintot ígért az új rendház építésének költségeire, ezzel a Jézus Társasága részéről a kollégium alapítói (fundátori) címet is megszerezte.57 Belecius 1637-re datálható folyamodványában előterjesztett kérését ki-lenc pontba szedett érvekkel támasztotta alá. Amint írja, a Jézus Társasága már tíz éve tevékenykedik a győri erődben megfelelő, biztos alapítvány hí-ján, a helyi püspökök alamizsnájára utalva; az uralkodó megerősítése nél -kül munkáját aligha tudja folytatni. Ezért Belecius Pannónia szent hegyének megüresedett apátságát – amelyet egykor más, szent célok mellett a magyar ifjaknak szerzetesek által, jó erkölcsben és tudományokban való nevelésére alapítottak, hivatkozva az 1548:12. és az 1550:19. törvénycikkek végzéseire –, 58 kéri a győri kollégium számára javadalomként, legalább arra az időre, 52 MNL OL MKA E 152, Acta Iesuitica, Coll. Iaur. Reg. fasc. 1. n. 15. Kiadta (a forráshely megjelölése nélkül): Acsay (1901), 16–18. 53 „...ezeknek Magyarországon semmi állandó fekvő jószáguk és birtokjoguk ne lehessen...” CIH 1608–1657, 14–15.54 Vö. Tusor (2016), 50–51. 55 ÖStA FHK HFU r. Nr. 123., Konv. 1624. jún., 205r‒206v. (Bécs, 1624. jún. 28.), II. Ferdinánd a Magyar Kancelláriához.56 1638. március 15-én, vö. Hárich (1928), 10–11. 57 Az 1654. évi alapítványtételről lásd: AASI Elogia fundatorum, 80, az alapítványt a főpap 1662-re „tette teljessé”, vö. ÖNB Cod. 12222. LAV 1662 74r.58 1548:12. tc.: „... a pusztán maradt monostorok és klastromok meg káptalanok fekvő jószá-gait és jövedelmeit [...] tudós plébánosok és az Isten igéjét őszintén hirdető predikátorok
