Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
II. Közlemények
110 Szovák Kornél tolta – ezzel lehetővé tette a tartalmukban történő tájékozódást5 –, összetett és bőséges anyaguk máig alapjában ismeretlennek és tudományos szempont-ból kiaknázatlannak tekinthető. Ez utóbbiak közül talán a leggazdagabb a Nyási Demeter esztergomi vikárius nevéhez kötődő, az ő irodavezetése idő-szakában keletkezett formuláskönyv, mely az esztergomi prímási szentszék gyakorlatát állítja elénk. Hogy témánk szempontjából jelentőségét megért-sük, egy felszínes pillantást kell vessünk a késő középkor vikáriusi bíróságai -nak működésére, elsősorban is az esztergomiéra, illetve előtte kézikönyvük, az ún. formuláskönyv hazai műfajtörténetének egy rövid szakaszára. A Nyási irodájában létrejött gyűjtemény ugyanis már kibővített és helyen-ként értelemszerűen megváltoztatott másolata egy korábbi mintakézirat -nak. Az első, korunkra maradt rendszeres esztergomi formuláskönyvet az a Beneé thy Máté állította össze, aki Pozsony megyéből származott, és feltehe-tőleg közjegyzői képesítéssel is rendelkezett. Beneéthy nem volt irodavezető helynök (vicarius), hanem az esztergomi szentszék jegyzőjeként (notarius curiae) Tomasso Amadei irodájában kezdte 1500 körül az ott kezébe került ira-tokat összemásolni a kódexébe, munkáját Antonio Montefiori alatt is folytat -ta, majd Nyási Demeter helynöksége (1511–1521) elején is hivatalban maradt. Végül 1512-ben feltehetőleg távozott az élők sorából. A kéziratába foglalt, keltezett darabok tanúsága szerint formuláskönyvének időhatárai 1504-től 1512-ig terjednek. Az így, eredeti expediált darabokról összemásolt kéziratot Nyási fentebb már említett helynöki esztendeiben irodájának egy, előttünk ismeretlen jegyzője lemásolta, és ezzel egy újabb gyűjtemény keletkezett. En-nek az összeállítója kisebb stilisztikai és szerkezeti átalakításokat eszközölt a mintakézirat szövegén, egyes darabokat teljesen el is hagyott, másoknak csak az önmegnevező formuláját (intitulatio) korszerűsítette Thomas Amadaeusról Demetrius de Nyás ra, és mintegy 80, 1511–1521 között kibocsátott irat szokás szerint többé-kevésbé csonkolt bemásolásával kiegészítette az örökölt forrásanyagot. Tulajdonképpen a Nyási Demeter nevéhez kötött, ma is Esztergomban őrzött kézirat nem más, mint az első – a Beneéthy-féle – gyűj-temény újabb kiadása. Mindkét munkának nagy szerepe volt a 16. században az esztergomi prímási szék ítélkezési gyakorlatának, valamint tradíciójának alakításában és összegzésében. Mindkét kézirat terjedelmes, Be neé thy kódexe 521, Nyásié 600 hosszabb-rövidebb (de inkább hosszabb) tételt foglal magá-ba. Beneéthy kézirata akkor, amikor másolatot készítettek róla, még bizon y -nyal Esztergomban volt, később azonban az esztergomi káptalan török elő -li Nagyszombatba menekülésekor Pozsonyba került, ahol 1777-ben a tudós gyulafehérvári püspök – Batthyány Ignác (1780–1798) – a káptalani könyv-tár kéziratai között bukkant rá, áttanulmányozta és megvásárolta nevezetes 5 Bónis (1997).
