Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)
III.Forrásközlések
A SZOCIÁLIS TESTVÉREK TÁRSASÁGÁNAK KRÓNIKÁJA 337 [Készülődés karácsonyra: Margit testvér elmélkedése] December 23. „A kis Jézus ez évben nem küldött karácsonyfát, mert az ember megtagadta az istengyermekséget. És mivel a karácsonyfa a gyermekeknek égből leszállt ajándéka a jó Istentől, ez a megromlott világ pedig nem akart Isten gyermeke lenni, a karácsonyfa is eltűnt.” Margit testvér ma este karácsonyi elmélkedésében mondotta ezeket. Aki ezekben a napokban a városban járt, láthatta, hogy szaladgáltak és sorba álltak az emberek, egy-egy fenyőfáért. 300 pengőt is elkértek [egy fáért]. Még borókafenyőt is szívesen vettek. Nincs karácsonyfa. December 23. A karácsonyt már 23-án kezdtük ünnepelni. Azok a testvérek és legközelebbi munkatársaink, akik 24-én el vannak foglalva a „Mindenki karácsonya” és egyéb karácsonyi akcióval, már 23-án kijöttek Zugligetbe. Az itt összegyűlt testvérek reggel Sík125 tanár úr szentmiséjét, elmélkedését hallgatták. Friedának a Szózat gyönyörű elmondása és előadása, így telt el a délelőtt. Az Úristen megengedte, hogy a legnehezebb napok előtt a társaság barátaival így együtt lehettünk. Este pedig Margit testvér tartotta meg karácsonyi elmélkedését... ...„Mi, akik az Úristen kinyilatkoztatott igazságának birtokában vagyunk, és végtelenül tiszteljük isteni Felségét, mi, akik nem választunk hamis utakat és értékeket, ismerjük fel a legnagyobb értéket: Krisztus örökségét, és féltsük ezt a kegyelmi örökséget, s akkor bekövetkezik az, hogy minden körülménytől függetlenül is adja lelkünknek a lélek karácsonyát. Az Úr Jézus adott nekünk valóságos fát is, rajta testvérszívekkel, a távollevő testvérek piros szíveivel, gyertyafénnyel, meleg szobával. Csendben, békében, szeretetben együtt lehetünk. Meleg szívvel köszönjük meg és áldjuk azt a jóságos Istent, aki tudván, hogy emberek vagyunk, a természet rendje szerint is ad örömet és vigasztalást, de be lévén állítva a természetfeletti síkba, amellyel mi az átlagembernél sokkal jobban átéljük a kinyilatkoztatást, ne is akarhassunk, és ne is bírjunk attól elszakadni. S köszönjük meg neki a mi testvérközösségünket, hogy itt van egy meleg társulati tűz, amelyben Paula testvér a házi tűzhelyet mindig melegen tartja. Hogy olyan testvéreink vannak, hogy becsülettel nézhetünk egymás szemébe, tudva, hogy nem Júdása egyik sem a másiknak, hanem lélekben, igazságban, hivatásban össze vannak kapcsolva. Hogy testvérközösségben van egy nagy karácsonyi ajándék. Minden Istent szerető és hivatásában hű testvérben van egy nagy karácsonyi ajándék is, és azután mindenek felett a saját lelkünkben, az édes kis Jézus magát adja nekünk azon mérték szerint, amely mérték szerint istengyermekek, Őt szeretők, Hozzá ragaszkodó, a jó Istennek átadottak, Benne bízók vagyunk. Áldott legyen az a felséges, jóságos Isten, Aki megengedte, hogy olyan mélyen érezhessük az Ő világának világossá-125 Sík Sándor (1889–1963) piarista tanár.
