Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)
II.Közlemények
156 TAKÁCS LÁSZLÓ tékeny latin nyelvű költői életművet hagyott hátra, amelyet aztán egyik rendtársa, Vagács Caesar János adott ki magyarázatokkal kibővítve 1866-ban.5 A hetven költeményt tartalmazó Carmina selecta című , Komáromban megjelent kötet nem keltett széles körű visszhangot, aminek okát alighanem abban lehet keresni, hogy ekkorra az a latin nyelvű költői formavilág, amelyet Takács Bernardin is használt, elfáradt, kiüresedett.6 A nemzeti nyelven megszólaló friss irodalommal nem tudta fölvenni a versenyt. Pedig Bernardin atya nem csupán mestere volt a latin verselésnek, hanem képes volt arra is, hogy eredeti módon szólaljon meg, és egyéni ízt adjon az évszázadok alatt kicsiszolt formáknak. Költeményei közül, amelyek közt ódák, elégiák és allegorikus bukolikus költemények is találhatók, igazán figyelemre éppen talán egy olyan alkotása méltó, amely Horatius brundisiumi útját elbeszélő szatírájának modorában egyik rendtársával való bécsújhelyi utazását meséli el. A költeménynek, amely latin nyelvű verseskötetében jelent meg, így hangzik a címe: Descriptio itineris a Mathia Szolár et Bernardino Takács Benedictinis Professoribus rerum novarum videndarum causa Sopronio Neostadium (Austriae) suscepti 1820, vagyis Szolár Mátyás 7 és Takács Bernardin bencés tanárok utazásának leírása, amelyet Sopronból Bécsújhelybe tettek az újdonságok megnézése végett 1820-ban. 8 Bernardin atya az utazás megörökítésére – Horatiusszal ellentétben – nem a hexameteres, szatirikus, hanem a disztichonos, vagyis elégikus formát választotta, ami azonnal lehetőséget adott arra, hogy tibullusi és ovidiusi ízeket keverjen a horatiusi alapképlethez. Az elégikus forma választását így erősíti meg a bevezető általános tézise, amely – előrevetítve az út viszontagságait – az idegen vidékre utazót szárazföldön és tengeren fenyegető veszélyek elmondásának lehetetlenségét jelzi: Lingua nequit fari, peregrina petentibus arva / Quae mala sint terrâ, quae patienda mari (vv. 1–2). 9 Az általános veszélyeken túl (mala) vannak olyan nehézségek, amelyek kifejezetten a kocsin utazókat sújtják, hiszen eshet 5 Carmina selecta. 6 Vö. SZÖRÉNYI László (1985). Bár Szörényi elismerően szól a 19. század első harmadának ma gyarországi latin irodalmáról („A magyarországi neolatin költészet az általunk tárgyalt korban még igazi, élő irodalom”), de maga is hozzáteszi, hogy „ha egyre inkább előtérbe is nyomulnak tudós, filológiai vagy akár műfordítói funkciói.” (vö. p. 17). Figyelemreméltó, hogy a sort azoknak a költőknek a bemutatásával kezdi, „akiknek java életműve már nemzeti nyelven készült” (p. 3), ami egyben azt is mutatja, hogy a legnagyobbak (Csokonai, Vörösmarty) már elégtelennek tartották a latin nyelvű költészet művelését. 7 Szolár Mátyás Imre 1790-ben született Bessenyőn (Bars megyében), vagyis hat évvel volt idősebb Bernardin atyánál. Életéről fontosabb adatok nem m aradtak fönn, csak rendi feladatait is merjük: Nagyszombatban volt először gimnáziumi tanár, majd több évet töltött Bécsben, ahol teológiát hallgatott. Sopronban 1819 és 1821 közt tanított. Később Kőszegen és Komáromban is tanított, de működött lelkipásztorként is. 1842-ben hunyt el. Lásd Névtár (1987), 41, 201. sz. 8 Carmina selecta, 26. 9 A szöveget a kötet eredeti központozásával és mellékjeleivel idézem, ahogy Takács Bernardin külön jelölte az ablativusi a végződés hosszúságát.
