Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
I.Tanulmányok
78 PALLAGI PÉTER pereskedniük birtokaik visszaszerzéséért. Emellett az újonnan telepített falvak és szőlők adó- és egyéb kedvezményeket kaptak a főapáttól, éppen ezért kezdetben kisebb szolgáltatásokkal tartoztak. Azonban a rendezett viszonyok helyreállásával az uradalom vezetése igyekezett minél jobb pozíciókat szerezni a bor helyi kereskedelmében.69 A korszak viszonyai és a sokszor még saját szükségletre sem elegendő bor mennyisége miatt a Főapátság boraiból távolsági kereskedelemre nem futotta. 70 Néhány településen az Apátság rendelkezett saját urasági kocsmaházzal (Csanak, Füss, Kis-Écs, Nagybaráti, Nyalka, Péterd, Ravazd, Szent-Iván, Tényő, Vének), ahol legtöbb esetben kizárólag az uraság borát mérték ki.71 Voltak olyan települések, ahol korábban a kocsma és a kimérés joga egész évben a községé volt, viszont ennek fejében a települések kisebb szolgáltatásokkal tartoztak. Idővel e falvak többségében a Főapátság a szokásos fél évre (Szent Györgytől Szent Mihály napjáig) megszerezte a kimérés jogát. Nyalkán 1729-ben a borkimérésért cserébe az uraság évi 10 forint száraz-csapot szedett: „Minthogy az uraságh az korcsmának proventussát azon helségnek oda engedte légyen, arra való nézve minden esztendőben tíz forintokat fizetni fognak az urasághnak.”72 Míg a község a 18. század derekán rendelkezett a kimérés egész éves jogával (de két hordó urasági bort ki kellett mérniük),73 addig egy 1781. évi összeírás szerint a borki mérés joga fél évig már az uraságé volt. Hasonló a helyzet Pázmánd esetében, ahol két-három akó kimérése után a kocsma egész évben a község borát mérte. 1787-ben a szokásos fél évre már az uraság kocsmáltat, azonban ebben a fél évben bérbe adta a kimérést. A befolyt összegen a pápóci prépostsággal kellett osztoznia.74 Bársonyoson 1733-ban a község a kimérésért cserébe 15 forintot fizetett a Főapátságnak. A település a bevételekről számadási kötelezettséggel tartozott a földesúrnak.75 Láziban és Varsányban is a településé volt a kimérés joga, amiért 69 CSAPODY (1933), 43–44. Míg az Esterházyak alsólendvai uradalmában a dézsmabor pénzen való megváltását szorgalmazták, mert az ebből befolyó összeg minden évben tekintélyes meny nyiséget tett ki (ez valószínűleg annak köszönhető, hogy Alsólendva távol esett az Esterházyak birtokközpontjától), addig a Főapátság már jobban koncentrált birtokain, ahol könnyebben tudta ellenőrizni a kimérést, a több munkát igénylő, de jövedelmezőbb kimérést választották a dézsmabor pénzben való szedése helyett. 70 TÓTH (1998), 204. 71 1786-ban, a rend feloszlatásakor felvett inventárium a kisécsi kocsmáról a következőket jegyezte fel: volt benne két szoba, egy konyha és egy kamra, valamint egy 200 akós pince. Az udvarban kút állt, az épület mellett 15 lónak való istálló és egy kocsiszín. A kocsmához hárommérős föld és negyedmérős kert tartozott. PRT V. 248. 72 PRT V. 256. 73 Uo., 235. 74 A pázmándi kocsmát Étsy Pál szentmártoni mészáros bérelte. A kocsma a pincével együtt a községé volt. Uo., 296. 75 „Az Korcsma és Mészárszék esztendő által eővék lészen ugyan, de az helet Tizeneőtt forintokat fizetni esztendőnként, és töredelmestűl számot adni tartozzanak.” PFL AA 61. 12. 28.
