Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
III. Forrásközlések
302 SZABÓ ANDRÁS PÉTER Az 1642. évi – végül elmaradt – országgyűlésre készülve például a következőket írja Batthyány Ádámnak: „Úgy tetszik, hogy nagy büntetés vagyon rajtam, hogy ki vagyok az pozsonyi becsületes kompániától ily messze földre rekesztve. El is higgye kegyelmed, édes sógor uram, ha tovább tart az gyűlés az esztendőnél, hogy valamint és valahogy, de felrándulok.” 56 Forgách Zsigmonddal mint felső-magyarországi katolikus főnemessel és barátságtalan vidékre szakadt udvari emberrel szemben nemcsak az az elvárás fogalmazódott meg, hogy erdélyi hírekkel lássa el a magyar rendeket, illetve a bécsi kormányzatot, és hogy főispánként vármegyéket felügyeljen, hanem a rendszer logikája úgy kívánta, hogy előbb-utóbb valamilyen katonai pozíciót is betöltsön a régióban. Nem csoda tehát, hogy amikor 1643 legelején bedegi Nyáry István felső-magyarországi főkapitány (1640–1643) eltávozott az élők sorából, több más (túlnyomórészt katolikus) jelölt mellett az ő neve is feltűnt a magyar rendek ajánlásaiban. Esterházy Miklós nádor és Lippay György esztergomi érsek tanácsosi véleményeikben, amelyeket a király 1643. február 3-i levele nyomán fogalmaztak meg, hosszan ecsetelték Forgách Zsigmond erényeit, és csak fiatalságát, illetve a katonai tapasztalat hiányát említették mint kinevezésével szembeni ellenérveket.57 Draskovich János horvát bán szintén kitért az életkor kérdésére, ám mégis egyértelműen a néhai nádor fiát tartotta a legalkalmasabb személynek.58 Sőt 1643 februárjában mind a világi, mind pedig az egyházi tanácsosok többsége Forgách Zsigmondot javasolta.59 Legkésőbb áprilisra azonban minden szereplő számára ki derült, hogy a fiatal katolikus főúr kinevezéséből mégsem lesz semmi. 1643. május 1-jén Forgách Zsigmond már biztos hírként említette volt sógorának, Csáky Istvánnak főkapitányi megbízását,60 aztán egy hirtelen fordulattal a király június ele -56 1642. október 28., Hertnek. Forgách Zsigmond Batthyány Ádámnak. MNL OL P 1314. No. 14717. Két másik hasonló megnyilvánulása Batthyány Ádámnak írott leveleiből: 1638. március 13., szalánci vár. „Isten látja, hogy oly nehezen esik az pozsonyi jó conversatiótól való elválásom.” Uo., No. 14675. 1643. február 15., Tiszaszentmárton. „Nem kétlem, édes kedves sógor uram, hogy az mint kegyelmed maga is írja, egymástól távul létünk nehéznek ne tessék, mert magamról tudom, és annyival is immár nehezebb, hogy magam egyedül, mint egy számkivetett vagyok ezen az földön, megfosztva az jó társaságtól.” Uo., No. 14722. 57 1643. február 9., Kismarton. Esterházy Miklós III. Ferdinándnak. Négy jelölt: Csáky László, Forgách Zsigmond, Prépostvári Zsigmond és Lónyai Zsigmond (H AJNAL [1930], 403). 1643. február 23., Pozsony. Lippay György III. Ferdinándnak. Három jelölt: Forgách Zsigmond, Csáky István, Homonnai Drugeth János. Uo., 407–408. 58 1643. február 27., klenovniki vár. Draskovich János III. Ferdinándnak. „...neminem scio, qui maiestati vestrae commodius in officio illo inservire posset, quam spectabilem et magnificum comitem Sigismundum Forgách, nisi quid juventus ei obsit. Alioquin qualitates illius et talenta pulchra sunt, deque fidelitate eius erga maiestatem vestram quidpiam dubito...” MHHD IV, 291. 59 Hajnal Istvánnak a forrást kísérő tárgyi jegyzete utal erre: HAJNAL (1930), 408–409. 60 1643. május 1., Szaláncváralja. Forgách Zsigmond Batthyány Ádámnak. MNL OL P 1314. No. 14726. Valamivel korábban, februárban az a hír is felröppent, hogy az új generális német lesz: 1643. február 20., Tiszaszentmárton. Forgách Zsigmond Esterházy Miklósnak. MNL OL P 123. 1. cs. I/a. Forgách Zsigmond. No. 3.
