Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
III. Forrásközlések
EGY FELSŐ-MAGYARORSZÁGI KATOLIKUS FŐÚR PENGEÉLEN 307 (Jeszenő, Ungvár, Szádvár, Regéc) hasonlóan sokáig királyhű zárványt képezett a megszállt területen.81 Forgách Zsigmond március 15-én még Galgócból hívta fel a figyelmet a szepesi vár sebezhetőségére, türelmetlenül várva a feleségéről és bátyjáról érkező híreket,82 március 29-én azonban már Bécsben találjuk, ahol talán éppen arra próbált engedélyt kérni, hogy hazatérhessen (március 21-én ebben a tárgyban a fejedelemnek is levelet küldött). 83 Időközben, 1644. március 19-én a Kassáról elbocsátott Forgách Ádám is Galgócra érkezett, és itt kellett szembesülnie a szomorú valósággal: Esterházy Miklós éppen az ő féltett galgóci és tapolcsányi (Nyitra megye) uradalmait jelölte ki a készülő királyi ellentámadás gyülekezési helyéül, a német sereg és nádori segédcsapatai pedig azt tették a főúr jószágaival, amit a korszak katonai életformája és erkölcse megkövetelt: kifosztották.84 Ekkor már világosan érzékelhető volt a nádor és a Forgách testvérek közti feszültség. Zsigmond, aki az 1630-as évek végén még a nádori politika lelkes híve volt, Batthyány Ádámnak valamivel később a következő keserű kijelentést tette: „Íme Magyarországban is mind el vagynak az urak temetve, uralkodik egyedül az Esterházy família.” 85 Forgách Zsigmond végül csak május legvégén, a Felső-Magyarországon kibontakozó királyi ellentámadást kihasználva tudott hazatérni feleségéhez Szaláncra. 86 1644. június 9-ről ismerjük az első levelet, amelyet már az Abaúj megyei várban keltezett.87 Az addigi csendes szalánci ellenállás Forgách megjelenésével egyre in kább aktív formát öltött. I. Rákóczi György két júniusi levelében arról panaszkodott feleségének, hogy az erdélyi hadak garanyi fosztogatására válaszul Forgách Zsigmond június 8-án katonáival felégettette a fejedelem egyik Zemplén megyei 81 1644. március 8., Bárca. I. Rákóczi György Lorántffy Zsuzsannának: „Az vármegyék közül ezek már velünk megegyeztenek: Zemlin, Abaújvár, Ung, Bereg, Ugocsa, Szakmár, Szabolcs, Borsod, Gömör, Torna, Szepes, az többi is csak várja, hogy hozzájok közelgessünk, mind meg. Az várak, kikben még ellenkezőink vannak: Szádvára, Tokaj, Jeszenő, Szalánc, Ungvár, Regéc. Hisszük az Úristent, ez is nemsokára meg fognak velünk egyezni, mivel meg vannak szorítva.” MHHD XXIV, 129. – A szalánci vár erődítéseiről, középkorias jellegéről: P LAč EK –BÓNA (2007), 263–265. 82 1644. március 15., Galgóc. Forgách Zsigmond Esterházy Miklós nádornak. MNL OL P 123. 1. cs. I/a. Forgách Zsigmond. No. 4. 83 „Két rendbeli levelét vöttem kegyelmednek, az egyiket tegnap Bécsben, midőn szintén indulófélbe voltam, az másikat estve itt Rajkán.” MNL OL P 1314. No, 14739. 84 1644. március 19., Galgóc. Forgách Ádám Esterházy Miklósnak. Az első felháborodást tükröző levélben a főúr, nem minden él nélkül, azt írta a nádornak, hogy az ő semptei jószága sokkal alkalmasabb lenne a had gyülekezési helyéül. (MNL OL P 123. 1. cs. I/a. Forgách Ádám. No. 4.) Következő, március 21-én kelt levelében már egy kicsit szelídebb a hangnem (uo., No. 5). Kiadásuk: MERÉNYI (1908), 468–470. – A királyi ellentámadáshoz: CSEH-SZOMBATHY (1956–1957), I, 58–60. 85 MNL OL P 1314. No. 14739. 86 A királyi hadak tavaszi előrenyomulásáról: CSEH-SZOMBATHY (1956–1957), I, 63–69. 87 MNL OL P 1314. No. 14740. – A Batthyány Ádámnak írott levél tartalmából nyilvánvaló, hogy nem hazaérkezése időpontjában, hanem valamivel később kelt.
