Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
I.Tanulmányok
94 PALLAGI PÉTER kumentációt azonban egy 1776-os sági kocsmai tömegverekedésnek köszönhetjük. A hatósághoz forduló hegymesterek leveléből kiderül, hogy a dulakodók a kocsma melletti szőlőkben is kárt tettek, mert onnan szerezték be az egymás ütlegeléséhez szükséges karókat. Az alábbiakban az első tanú vallomását idézem a verekedés kezdetéről: „Jelen volt ezen Tanú az most leg közeleb el mult Sz. Istvány Király napján az Sághi Hegyben lévő korcsmán, mintegy usonna tajban a midőn ottan Péri Keserű János, Baracskaÿ János és Szent-Iványi Novák Ferkó más Kétt Társával edgyűtt, de azoknak neveit nem tudgya a Tanú, mulattak, és igy testi szemeivel látta, és tapasztalta: hogy ezen ottan mulató iffjak, a kikis az hegedűlésen egy más között öszve kaptak, és veszekedni kezdettek, minthogy az Périek azt kivánták, hogy eő nékik az musikusok magyar notát vonnyanak, a Szent Iványiak ellenben azt akarták, hogy eő nékik ismét horváth notát hegedűlnének, hogy ezek egymás hajában ragazkodván, vonyakottak, és mivel a Sz. Iványi horvátok tőbben voltak, az Péri magyar legényeket meg verték; de még akkor semmi némű fa, és bott nem volt nálok, hanem csak egymást őklőkkel, és kezeikkel őszve vérezték, azután abbul kimosdván, megint tánczolni kezdettek.”162 A kocsma egyfaj ta szelepként funkcionált, alkalmasnak bizonyult a társadalomban felgyülemlett feszültségek levezetésére, ahogy azt a következő tanúvallomásban is olvashatjuk: „Pigler János, Pigler András már két esztendeje hogy az rebellis világh volt mégh akkor azt is mondták, hogy az Klastromot fölverni, föl gyuitani, s az urakat benne elégetni nem volna kár”. 163 A kocsmákban megfordultak kétes hírű leányok, asszonyok is, akik egy-két icce borért szórakoztatták a férfiakat. Egy Somogyi Mihály nevű pázmándi lakos így vall az őt vádló asszonyra: „Töllem nem esett teherben; hanem mivel a Mindszenti béresekkel, sött másokkal is holl az Mindszenti pusztára, holl pedig más helyekre is, csapházakhoz, és több efféle helyekre járt; úgy gondolom, hogy az illyetén emberektül kapta terhét.”164 Egy másik eset szerint egy, a környéken jól ismert bűnöző lopásra biztatott egy asszonyt, ahogy ő mondja, azért, hogy „az En szeretőmnek belőle szolgálhattnék”. Miután a lopás megtörtént, a neki járó részből „bé ment a Kortsmában, az kurváját jól tartota belőle”. 165 Szép számmal akadtak olyanok, akiknek nehezére esett a bortól való tartózkodás. 1777-ben ravazdi Nagy István azért kerül a törvény bírái elé, mert kihasználva a csapszéket vezető mészáros feleségének figyelmetlenségét, megszerezte a pince kulcsát, amit kenyérbe nyomott. Az így nyert minta alapján három kulcsot faragott, melyek közül szerencséjére az egyik nyitotta is a pince ajtaját, s egészen addig 162 Uo., nr. 26. 163 PFL GL ÚI XVIII. század – év nélkül. 164 PFL GL ÚI 1775–1776/a. nr. 72. 165 PFL GL ÚI 1775–1776/a 1775. március 15.
