Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
I.Tanulmányok
88 PALLAGI PÉTER A szentmártoni kerületben értékesített bor mennyisége A fennmaradt számadáskönyvek alapján a mezővárosi alsó kocsmában, Bársonyoson, Nyalkán, Ravazdon, Tárkányon és Varsányban fél évig mérték az uraság borát. A felső kocsmában egész évben a bencések birtokolták az educillatio jogát. Lázi és Kis-Écs esetében úgy tűnik, hogy a rend feloszlatása előtt még megszerezte az egész éves kimérési jogot,138 noha Lázi lakosai a század elején még az egész éves kimérést birtokolták.139 Bizonyosan működött a szentmártoni kerületben Pázmándon és Péterden is urasági kocsma.140 A szentmártoni kerületben tehát tizenegy kimérésre van adat a 18. század során. Mielőtt megkíséreljük összehasonlítani ezt a számot az ország más uradalmainak hasonló adataival, a következő megjegyzéseket kell tennünk. Egyrészt bizonyos periódusokról nincsenek adataink, így könnyen lehet, hogy olyan kimérések adatai is elvesztek, amelyek az általam részletesebben vizsgált szentmártoni kerületbe tartoztak, de nincsenek benne a fent felsorolt tizenegyben. Másrészt az ország más uradalmaival foglalkozó munkák – zömmel uradalomtörténetek – nem foglalkoztak részletesen a kocsmáltatás kérdéskörével, illetve annak 18. századi viszonyaival. Szirácsik Éva az általa vizsgált divényi uradalomban az 1686–1743 közötti időszakban tíz, 1783-ban tizenegy kocsmát számolt össze. Ezzel kapcsolatban a következőket jegyzi meg: „...az uradalmi kocsmák száma nem lehetett kiemelkedően magas, ha az országos helyzethez viszonyítjuk, hiszen például a regéci uradalomban már 1701-ben is 11 kocsma működött.” 141 A számadáskönyvek adatai alapján az uradalom kimérési idejét megelőző néhány napban töltötték fel a kocsmákat az uradalmi borokkal.142 A különböző gazdasági iratokban általában feltüntették, hogy az egyes borokat hány krajcárért adta el a pincemester. Ez a szám 2-6 krajcár között mozgott. Azt, hogy mikor hány krajcár volt a bor ára, befolyásolhatta az infláció, az éves termés, a bor minősége és kora, azaz hogy ó- vagy újbor került-e kimérésre. Az 1760-as évektől a kocsmákban 2-3 krajcáros új-, és 4-6 krajcáros óborokat forgalmaztak. 143 A kimu tatások szerint 1777-től a bor ára 4 krajcárról 3-ra csökken, az 1780-as évek elején pedig 2-3 között váltakozik. Az ár csökkenése összefüggésben lehet jó termésű évekkel, mindenesetre 1784-ben minden kocsmában kiemelkedő magasságba szökik az eladott bor mennyisége (lásd 3. ábra ), ehhez nagyban hozzájárulhatott az 138 PFL GI 1. 30, 11–15, 48–50. 139 PFL AA 61. 12, 727–728. 140 TÓTH (1998), 256–257. 141 SZIRÁCSIK (2005), 152. 142 PFL GI 1. 30. 143 TÓTH (1998), 205, PFL GI 1. 30, 48–50.
