Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
I.Tanulmányok
Szita Bánk OSB Vulgáris latin elemek a Római, a Gallikán és a „Héberek Szerinti” Zsoltároskönyvben 1 I. VULGÁRIS ELEMEK A KORAI KERESZTÉNYSÉG LATIN NYELVÉBEN A kereszténység megjelenése számos változást eredményezett a latin nyelvben. A keresztények nyelve nem volt azonos Cicero klasszikus latinjával. Olyan dolgokra kellett kifejezéseket találniuk, amelyek addig nem léteztek, például a szentségek, mint a keresztség vagy a bérmálás, az egyházi hierarchia tagjai, mint a püspök, a pap és a diakónus. Ráadásul ezeknek a kifejezéseknek mindenki által érthetőnek kellett lenniük, hiszen az első keresztények közé nemcsak tanult emberek tartoztak, hanem sokan az alsóbb néprétegekből származtak. Christine Mohrmann joggal állapította meg, hogy a vulgáris elemek nemcsak hogy jelen voltak a keresztények nyelvében, hanem annak konstitutív elemeiként éltek tovább. 2 Miért is volt fontos szerepük ezeknek a vulgáris elemeknek? Először is a keresztények társadalmi helyzete miatt. A kereszténység gyorsan terjedt a nagyvárosokban, és ott főleg a szegényebbek – rabszolgák, kézművesek és kereskedők – körében volt népszerű. Ez azonban még nem volna elég önmagában, mivel – főleg később – már minden társadalmi réteg képviseltette magát, és így a keresztények nyelve elveszíthette volna vulgáris jellegét. A társadalmi mellett teológiai okok is szerepet játszottak: a keresztény üzenet mindenkinek szól. Jézus Krisztus mindenkit megváltott, az Evangéliumnak minden emberhez el kellett jutnia. A Kr. u. 1 Ez a tanulmány két dolgozat szerkesztett változata, amelyek franciául készültek a Pécsi Tudományegyetem Francia Tanszéke számára. A magyar fordítás a szerző munkája. Mivel az újlatin nyelvek a késői, beszélt – szakszóval vulgáris – latinból alakultak ki, a késői latin – köztük egyházi – szövegek fontos információkat tartalmaznak megszületésük körülményeivel kapcsolatban. A zsoltáridézeteknél nem törekedtünk az összes neolatin nyelv megvizsgálására, többnyire megelégedtünk a francia fordítás idézésével. 2 MOHRMANN (1965a), 34.
