Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
I.Tanulmányok
BORKIMÉRÉS A SZENTMÁRTONI URADALOMBAN A 18. SZÁZADBAN 77 Az iparosok, napszámosok, kaszások is kaptak munkájukért egy-egy pohárral. Az ünnepek alkalmával is adtak bort, többek között a karácsonyi jászol és a szentsír felállítóinak. Az augusztus 20-i zarándokokat kísérő ferences és jezsuita atyák egy-egy palackkal kaptak. Ekkor több előkelő vendég is érkezett, így nekik, szervitoraiknak és kocsisaiknak az ellátását (szállás, étel és bor) is az Apátság biztosította. Keller Bálint számításai szerint az egész év folyamán, a kocsmáltatáson kívül a konventre, a vendégekre és a feltöltésekre évi 560, a cselédségre 330, a plébánosokra és kegydíjasokra 160, az ünnepekre 240 akó bor fogyott, összesen tehát 1290 akó. 65 Kocsmáltatás a szentmártoni uradalomban A levéltári források és a szakirodalom nem teszik lehetővé, hogy a szentmártoni uradalom kocsmáit, illetve az egyes településeken folyó kiméréseket egyenként vegyem számba. Ezért inkább az adatok közötti kapcsolatokat keresve próbálom bemutatni az uradalom borkereskedelmét. Két kocsma esetében azonban kivételt tettem, ennek oka, hogy a monostor közvetlen közelében fekvő úgynevezett felső kocsmáról, illetve a Szentmárton mezőváros közepén elhelyezkedő úgynevezett alsó kocsmáról jóval több adat állt rendelkezésemre, mint a többi borkimérésről. Továbbá a két szentmártoni kocsma esetében más jelenségekre is érdemes felfigyelni. Utaltunk rá, hogy a jobb minőségű borokat a szerzetesközösség, illetve az Apátság vendégei és alkalmazottai fogyasztották, a kevésbé jó minőségű, főleg dézsmabort az uradalmi falvak kocsmájában mérték ki.66 Az Apátsági falvak leg többjében volt borkimérés, de eltérő feltételekkel. Az egyes települések úrbéres népességének a földesúrhoz való viszonya nem volt egyforma, a szőlők adóztatásában és a hozzá kapcsolódó egyéb szolgáltatásokban – így az italmérésnél is – a lakóhely differenciáló tényező volt.67 A szentmártoni uradalom esetében az adó behajtásánál az egyházat és a földesurat ugyanaz a személy képviselte. Ezzel összefüggésben megfigyelhető folyamat, hogy a 18. században az egyházi tized alá eső szőlők száma, az adók és a szolgáltatások mértéke, valamint az urasági borkimérés ideje is növekedett. Ennek oka az lehetett, hogy a török kiűzése után a birtokviszonyok rendezetlenek voltak,68 a korszak főapátjainak sokat kellett 65 TÓTH (1998), 205; DÉNESI (2011), 77–78, 84. 66 DÉNESI (2011), 65–66. 67 LICHTNECKERT (2010), 165–166. 68 Lázi település például négy év adómentességet kapott éppen a török pusztítás okán: „Hogy tellyességel való ellpusztulását előttünk viselvén a Pogány Töröknek Bécs alá menetelétül fog va, a mi Lázy Falunkh, melly Veszprém Vármegyében vagyon azon Falunkat megszállétván, adtunk le elsőben”. PFL AA 61. 12. 727–728.
