Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
I.Tanulmányok
Pallagi Péter Borkimérés a szentmártoni uradalomban a 18. században Bevezetés Az alábbiakban a Pannonhalmi Főapátság birtokszervezetének, a szentmártoni uradalomnak 18. századi borkimérési gyakorlatát vizsgálom meg, bemutatom az italmérési jog (jus educilli) jelentőségét az uradalom legbelső, központi részé ben, a szentmártoni kerületben. A levéltári kutatások során a számadáskönyvek adatai, a különböző urbáriumok szövegei, illetve az úriszéki iratok szolgáltattak adatokat. Az időbeli korlátokat szintén a források jelölték ki: a legkorábbi adatsorok 1703-ból származnak, az idővonal másik végpontja pedig a bencés rend feloszlatásának dátuma, 1786. Noha az uradalom egészéről hozok példákat, teszek megállapításokat, részletesebb elemzésekbe csak az úgynevezett szentmártoni adminisztrációs terület kocsmáival kapcsolatban bocsátkozom.1 Teljes, átfogó ké pet nem lehet alkotni, mert a számadások meglehetősen hiányosak. Nemcsak az egész századot átívelő, minden évre kiterjedő számvetés hiányzik, hanem az egyes éveken belül is eltérő az adatok részletessége. Gyakori jelenség, hogy egyegy kocsmáról negyven évig nincs részletes adatsorunk, majd tíz éven át havi bontásban rendelkezünk számadásokkal. Természetesen biztosra vehető, hogy az informá ció hiányos negyven évben is létezett az adott kimérés, és egészen biztosan a szám adásokat is vezették. Úgy gondolom, az adatok szórtsága ellenére megállapíthatók a borkimérés általános tendenciái, amelyek bemutatását táblázatok, ábrák segítségével próbálom érzékletesebbé tenni. A gazdaságtörténeti megállapítások mellett törekedtem a kocsmárosok személyére, társadalmi helyzetére vonatkozó kevés adatot is összegyűjteni. 1 A szentmártoni kerületbe tartozó falvak, települések, puszták legrészletesebb (és leglogikusabb) áttekintését egy 1784-ből származó összesítésbe n találtam meg. PFL GI 3. 18.
