Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
III. Forrásközlések
EGY FELSŐ-MAGYARORSZÁGI KATOLIKUS FŐÚR PENGEÉLEN 331 fölküldhesse, Ónodban kegyelmesen annuált, az levelet is megírták volt az deákok, azt is nagyságod méltóztassák kiadni. Szolgáimot is az nagyságoddal való contractusom szerént Terebesre 209 magammal együtt elhoztam volt, készek lévén nagyságodat mind megkövetni, mind előtte kötelességére lépni. Miben múlt el, maga nagyságod kegyelmesen tudhatja. Most is kész volnék ugyanazokat hoffmester uram őkegyelme intimatiójára fölküldenem, de az várnak szorossága miatt kevés számú szolgáimot is, az kik vagynak, el kellett más házaimhoz oszlatnom. Nagyságodnak azért ha ugyan az lészen kegyelmes tetszése és akaratja, praefigáljon egy terminust, melyen jelenléteket parancsolja. Én egy csöppnyire sem difficultálom őket, viszont nagyságod eleiben küldeném. Nagyságodtól kegyelmes választ várok, és kívánom, hogy Isten nagyságodat sok esztendeig tartsa meg kedves jó egészségben. Datum ex Zalancz, die 24. januarii anno 1645. 19. 1645. január 27., zborói 210 udvarház. I. Rákóczi György Forgách Zsigmondnak (ere deti) Georgius Rakoci, Dei gratia princeps Transylvaniae, partium regni Hungariae dominus et Siculorum comes Illustris et magnifice comes, fidelis nobis syncere dilecte, salutem et gratiam nostram! Szalánc várából 24. die praesentis nekünk írott kegyelmed levelét vévén, írását megértettük. Az mi azért kegyelmed religiójának szabados exercitiumját és Sebest az barátoknak klastromokban való szabados lakásokat illeti, azt mi eddig is nem háborgattuk, és ezután sem akarjuk háborgatni, Isten hatalmában lévén az lélek ismeretén való uralkodás. Kendi Gáspár szolgája az mit cselekedett, mi hírünkkel és engedelmünkkel az sem lött, az ki latrul cselekeszik avagy cselekedett, hogy nem fogják és büntetik érdeme szerint. Az barátok csak tartsák határokban magokat és valami illetlenségben magokat ne elegyítsék, mind oltalmat és segítséget várhatnak tőlünk. Kiknek Enyickén és ottan környül az mi javok és egyházi portékájok találtatik, hogy kiadják, ím megparancsoltuk. Hogy kuldulhassanak is életek táplálására valót, ím adtunk salvus conductust, csak másra ne fordítsák. Trombitás Imre (ki felől kegyelmed emlékezik levelében) úgy tudjuk, szegődött szolgánk. Boros Mihály hol légyen, tudósítson kegyelmed, és kihozatjuk, és ha egyéb vétke nem lészen, a’ melyért ez mostani rabságában esett, módjával el is bocsátjuk. Dobrai jószágában való felmenetelre kegyelmetek szolgájának salvus conductust adtunk és elbocsátottuk. 211 Eidem in reliquo gratiose propensi manentes. Datum in curia nostra Zborouiensi die 27. januarii anno domini 1645. 209 Terebes/Tőketerebes (ma: Trebišov, Szlovákia) vár és mezőváros Zemplén vármegyében, Szalánctól mintegy 25 kilométerre, keleti irányban. A korszakban a Homonnai Drugeth család birtoka. 210 Zboró (ma: Zborov, Szlovákia) mezőváros Sáros vármegyében, a Rákóczi család makovicai uradalmának 17. századi központja. 211 Forgáchnak ez az útlevelet nyert szolgája a fent említett Oroszlányi Mihály volt, aki a rajkai uradalommal kapcsolatban is intézkedett. 1645. február 6-án Forgách Zsigmond így írt erről sógorának, Batthyány Ádámnak: „Most azért nagy nehezen megnyervén az fejedelemtől őnagyságától, hogy mind Csáky urammal való dolgom végett, mind az rajkai jószágomra nézve felküldhessem jámbor szolgámot, Oroszlányi Mihály uramot, ezzel azért az alkalmatossággal nem tűrhettem, hogy kegyelmedet ezen látogató levelemmel ne értessem...” MNL OL P 1314. No. 14743.
