Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
III. Forrásközlések
306 SZABÓ ANDRÁS PÉTER or szággyűlés és a felső-magyarországi kerületi gyűlés elmaradása miatti csalódottságot fokozatosan felváltotta az I. Rákóczi György betörésétől való félelem. 1643 szeptemberében, amikor a fejedelem közeli támadásától lehetett tartani, elkeseredett levelet intézett a királyhoz, amelyben kifejtette, hogy két tiszai átkelőt is magába foglaló tiszaszentmártoni uradalma az elsők között fog áldozatul esni I. Rákóczi György betörésének, és ha e réveket nem adja át neki önként, és nem csatlakozik azonnal hozzá, minden jószágát és ingóságát elveszíti, és végül sehol sem lel majd menedéket. Ha pedig a király nem juttat neki az ország más vidékén birtokot, akkor kénytelen lesz a többséggel tartani, vagy ha ezt az uralkodó nem engedélyezné számára, kész minden földi javának elvesztése árán, végső esetben életét is feláldozva harcolni a fejedelem ellen. 76 Forgách Zsigmondnak azonban jó darabig egyáltalán nem nyílt alkalma arra, hogy hősiességét tettekkel is bizonyítsa: A támadás kezdetén, 1644 februárjának elején ugyanis éppen Bécsben tartózkodott,77 és a fejedelmi hadak gyors előrenyo mulása miatt nem tudott időben visszatérni Felső-Magyarországra, útban hazafelé március elején bátyjának galgóci várában rekedt.78 Forgách Ádámnak mint kassai kerületi és végvidéki főkapitánynak közben a támadó fejedelmi fősereggel kellett farkasszemet néznie, ám ostrom helyett az Abaúj vármegyei nemesség és a kassai polgárság (Zsigmond kasszandrai jóslatát beteljesítve) 1644. március 11-én Kassa feladására kényszerítette, ő maga pedig csak semlegességet ígérő, szigorú hitlevél fejében távozhatott.79 Forgách Zsigmond várandós felesége, Batthyány Borbála ezzel egy időben beszorult a szalánci várba, és nem volt hajlandó a falak közé fejedelmi katonákat bebocsátani. „Magam állapotja ebben vagyon, hogy mindeddig is erősen tartja magát Szalánc vára, az atyámfiának is gyógyulását és egészségbe létét értem, de az egész Felső-Magyarországot maga hatalma alá hajtván az fejedelem, azt kívánja, hogy az is megadja magát, és az fejedelem népét bevegye. Melyhez képest ilyen resolutiót [elhatározást] vettek, hogy ők egyáltalán végett semmit sem mernek cselekedni én hírem és akaratom nélkül, hanem kérik az fejedelmet, hogy engedje meg (mivel egyébiránt semmi levél alá nem jöhet), hogy írjanak énnekem, és hazamenetelem felől és akaratom felől értekezhessenek” – írja Forgách Batthyány Ádámnak március 30-án.80 Az Abaúj megyei hegyi fészek tehát néhány más, katolikus urak által birtokolt felső-magyarországi magánvárhoz 76 1643. szeptember 11., tiszaszentmártoni kastély. Forgách Zsigmond III. Ferdinándnak. EOE X, 400. 77 1644. február 7., Kismarton. Forgách Zsigmond Batthyány Ádámnak. MNL OL P 1314. No. 14735. 78 1644. március 3., Galgóc. Forgách Zsigmond Batthyány Ádámnak. MNL OL P 1314. No. 14737. 79 SZILÁGYI (1893), 370. A fejedelem másnap, 1644. március 12-én vonult be Kassára. A hitlevél feltételeiről: 1644. március 30. Rajka. Forgách Zsigmond Batthyány Ádámnak. MNL OL P 1314. No, 14739. 80 Uo.
