Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
III. Forrásközlések
EGY FELSŐ-MAGYARORSZÁGI KATOLIKUS FŐÚR PENGEÉLEN 301 mond nagyapja, Forgách Simon szerezte 1556-ban, ekkor kapta meg a Szapolyai-párti Tárczai Györgytől felségárulás címén elkobzott hertneki (Sáros megye, ma: Hertník, Szlovákia) udvarházat és tartozékait.51 Forgách (II.) Zsigmondnak Losonczi Annával kötött házassága révén ehhez csatlakozott, 1601-től örökjogon, a szalánci vár és falvai (Abaúj megye, ma: Slanec, Szlovákia), a középkori szalánci dominiumból levált kis garami/garanyi (Zemplén megye, ma: Hra ň , Szlovákia) uradalom és udvarház, illetve a Szabolcs megyei Tiszaszentmárton tartozékai val és fából épített kastélyával.52 1606-ban I. Rudolf az akkor asztalnokmesteri és királyi tanácsosi funkciót betöltő Forgách (II.) Zsigmondnak a Sebesi Ferenc magszakadása révén megüresedett sebesi (Sáros megye, ma: Nižná/Vyšná Šebas tová) jószágot is odaadományozta, tucatnyi birtokkal és birtokrésszel, és a kőből épített alsebesi udvarházzal, amelyet a 17. század közepén általában már kastélynak neveztek.53 Néhány elzálogosított falu és részjószág kivételével a fenti birtokok Forgách (III.) Zsigmondnak is a rendelkezésére álltak, sőt 1639 tavaszán, bécsi szolgálata alatt örökjogú adományként megkapta az utód nélkül elhunyt dálnoki Székely Ferenc Szabolcs, Szatmár, Bereg, Ugocsa, Ung, Abaúj, Zemplén és (Külső)-Szolnok megyékben elszórtan található, de összességében nagy értéket képviselő birtokait;54 igaz, ezek egy részét a birtokba iktatásnak ellentmondó ro konok és érdekeltek miatt valószínűleg nem tudta kézhez venni.55 Fennmaradt leveleinek keltezéseiből úgy tűnik, hogy egyik uradalmat sem részesítette előnyben, egyaránt használta mindegyik rezidenciáját. Ugyanakkor évente legalább egy alkalommal megfordult a királyság nyugati felében és Bécsben is. Ez csak egyszer nyúlt igazán hosszúra, 1642-ben, amikor menyegzőjének (1642. május 19. Rohonc) előkészítése és a házasságkötés utáni gyakorlati teendők miatt februártól egészen októberig távol volt Felső-Magyarországtól. Leveleiből az is kiderül, hogy idegennek érezte magától az itteni társadalmi közeget, a felső-magyarországi vár megyék túlnyomórészt protestáns, Bécset örök gyanakvással figyelő nemességét, és vágyakozással gondolt vissza a pozsonyi és dunántúli társasági életre. 51 1556. június 28., Bécs. I. Ferdinánd adománylevele Forgách Simonnak. MNL OL A 57. 3. köt. 312–313. (rövid bejegyzés). 52 MNL OL A 57. 5. köt. 441–443. és 1604. évi megerősítése: Uo. 702–704. – A tiszaszentmártoni kastély 1655-ben, illetve 1689-ben kelt leltárai: MNL OL P 287. Ser. I. Fasc. H. No. 3. és No. 19. 53 1606. június 29., Prága. Rudolf birtokadománya gimesi és gácsi Forgách Zsigmondnak, Nógrád vármegye főispánjának, asztalnokmesternek és királyi tanácsosnak: MNL OL A 57. 5. köt. 760–761. 54 1639. április 13., Bécs. III. Ferdinánd birtokadománya Forgách Zsigmondnak, Borsod vármegye főispánjának és királyi kamarásnak: MNL OL A 57. 9. köt. 257–258. A királyi könyvekbe érde kes módon ugyanennek az adománynak egy azonos keletű, de kevesebb birtokot tartalmazó verziója is bekerült (uo., 218–219). A birtokba iktatásból az derül ki, hogy a bővebb változat a végleges. 55 A Leleszi Konvent országbírói parancs (1640. január 20.) nyomán 1640. augusztus 24-én kelt birtokba iktatási jelentését idézi B ÁRTFAI SZABÓ (1910), 462.
