Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
II.Közlemények
„...AZ OTTLÉT MEGERŐSÍTETT HITEMBEN, BIZALMAMBAN...” 207 azonban biztos: gyermeki-angyali (nem angyalkás!) lelkülete sokféle formában, szinte minden megnyilatkozásában megmutatkozott, így ebben a magánlevélben is. A babkávé sötét szemecskéit meglátni csak ő volt képes... A levél utolsó sorai így hangzanak: „...itt küldünk három könyvet, a beírásokból tudni fogod, melyik kié; ne haragudj, hogy a kézbesítéssel Téged terhellek. Sajnálom, hogy csak a gyerekvers-köteteimből küldhetek, mert csak ezekből van már példányom; örömestebb [sic!] küldeném komolyabb dolgaimat.” Hogy kinek küldhetett Weöres Sándor dedikált könyvet, sajnos nem tudjuk. A Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár állományában20 egy Söveges Dávidnak aján lott kötet található.21 Ez lehet a három könyv egyike, bár nem gyerekverskötet. A gyűjteményben további három dedikált kötetet találunk, de ezek az ajánlások előbbiek vagy későbbiek: 1939-ben doktori dolgozatát22 Klemm Antalnak 23 ajánl ja, 1948-ban Dániel Ernőnek (?),24 1975-ben Békés Gellért 25 bencésnek dedikálja egy-egy verseskötetét a költő. „ – Gyermekkoromban én roppant befelé forduló voltam... Csönge Kemenesaljától északra van, nekifeszül a Rábaszög síkságának. Csöngén telt a gyermekkorom. Részt vettem a szüleim munkájában, a birtokosi, paraszti munkában. Állatokat legeltettem, disznókat, birkákat. Szőlőt kötöztem, kavicsot szedtem a domboldalban. Eltekintve mindettől, az életem befelé forduló volt. Ebbe bele is dolgozott az a körülmény, hogy pajtások nem voltak ott... Akár akartam, akár nem, minden a befelé forduló élethez vitt. Meditáltam, írtam. [...] – Hogyan lesz az ember felnőtt? Lehetséges, hogy észrevétlenül? – Erről semmi tapasztalatom nincs. Az én életemben az életkorok egymásra torlódtak. Tizenhárom éves koromban aggastyán voltam, pesszimista verseket írtam. Egyik akkori versemben ilyenek vannak: »Én már a pályám bevégezém, menjetek ifjak a nyomdokomon...« Pajtásaim alig-alig voltak, felnőttek között éltem. Tizenöt éves koromban tudósok között, mint Pável Ágoston, Kardeván Károly, Karácsony Sándor, Fehér Gábor. Így gyermekkoromban elvitatkozgató aggastyán, kis felnőtt voltam. Viszont negyvenötven éves korban erősen benyomult életembe az elmulasztott kamaszkor, gyerekkor. Ilyen módon az én életemben nem voltak életkorok. Kongtak az esztendők bennem. És tulajdonképpen gyermekkorom, férfikorom, úgy, mint más életekben szokás, nem létezett, nem volt.” Weöres Sándor. Bertha Bulcsú beszélgetése a költővel. Jelenkor, 1970/12, in Egyedül mindenkivel, id. kiad., 146–147. 20 A bencések könyvhagyatéka haláluk után a Főapátsági Könyvtár gyűjteményébe kerül. 21 WEÖRES Sándor: A fogak tornáca. Versek, [h. n.], Egyetemi Nyomda, [é. n.]. Jelzete: 178 C* 80. A dedikáció így szól: P. Söveges Dávidnak szeretettel Weöres Sándor Pannonhalma, 1962. október 13. 22 WEÖRES Sándor: A vers születése. (Meditáció és vallomás), Pécs, Dunántúl Pécsi Egyetemi Könyvkiadó, 1939. Az ajánlás: Méltóságos dr. Klemm Antal egyetemi professzor úrnak mély tisztelettel Weöres Sándor Pécs, 1939. okt. 17. 23 Klemm Antal (1883–1963) bencés szerzetes, nyelvész, a nyelvtudományok akadémiai doktora. Rövid ideig Győrben, majd Pannonhalmán tanított, 1910–1932 között főiskolai tanár volt Pannonhalmán, 1932–1940 között egyetemi tanár Pécsett, 1940–1955 között Szegeden. Névtár (1987) 151., 1157. sz. 24 WEÖRES Sándor: A szerelem ábécéje. Versek, [h. n.], Új Idők Irodalmi Intézet R. T. Singer és Wolfner, [é. n.]. A dedikáció szövege: Dániel Ernőnek szeretettel, barátsággal Weöres Sanyi Roma, 1948. júl. 16. 25 Békés Gellért (1915–1999) bencés szerzetes 1946–1992 között Rómában a Szent Anzelm és a Szent Gergely Egyetemek professzora, 1946–1966 között rendi prokurátor, 1957–1991 között a külföldön élő magyar bencések elöljárója. 1992-től Pannonhalmán élt és a főiskolán tanított. A Rómában kiadott Katolikus Szemle főszerkesztője, költő, a Békés–Dalos-féle Újszövetségi Szentírás fordítója. Névtár (1987) 203., 1539. sz.
