Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
II.Közlemények
196 BOROS ZOLTÁN sövények készítéséről született határozat. Ezzel szemben a következő két ülést december 11-én és december 18-án láthatóan csak egyetlen napirendi pont miatt, az előbb említett fegyelmi ügy tisztázása és a megüresedett helyek betöltése tárgyában hívták össze. A jószágkormány felelős volt a törvények alkalmazásáért is. Ilyen esetre példa az úgynevezett cselédtörvény, vagyis az 1907. évi XLV. tc. tárgyalása is. A törvény november 1-ji életbelépése előtt a Központi Jószágkormány elrendelte a törvény és végrehajtási utasítása szövegének beszerzését és a gazdatiszteknek történő szétküldését. Egyúttal egységes eljárást kért tőlük a bérlevelek elkészítése, a járandóságok és a konvenciós földek kiadása ügyében. 52 Végül egy érdekes esetre szeretném felhívni a figyelmet. 1899-ben Schwimmer Zsigmond tervezetet nyújtott be a kormányhoz egy „...Pannonhalmán, a főapátság neve alatt felállítandó likőr- és cognac-gyárra”. A tervezett üzem a Főapátság fölösleges borait dolgozta volna fel, és ennek neve alatt hozta volna forgalomba bizonyos százalék részesedés fejében. Bár az ajánlat ígéretesnek tűnt, az üzlet mégsem jött létre a következők miatt. „A központi kormány az ajánlatot eléggé lucritívnak nyilvánítja, mert alkalom nyílnék homoki borainknak értékesítésére; de moralis szempontból aggodalmai vannak, mert az ü zleti vállalkozásnak ez az alakja nálunk még szokatlan egyházi testületek részéről, főleg a midőn az illető testület nevének üzleti forgalomba való hozatalá[ról] van szó. 2.) Ily vállalkozásokban teljesen hiányzik a gyakorlatunk, nemcsak az üzleti részvételnél, de még az ellenőrzésnél is. 3.) Se jelenleg, se a legközelebbi jövőben nem remélhető szőlőtelepeink oly évi termése, hogy ebből jelentékeny mennyiséget a tervezett gyár czéljaira szánhatnánk s ép azért az ajánlatot nem fogadja el.” 53 Összegzés Az előkerült források alapján indokoltnak tartom, hogy a Központi Jószágkormány elnevezés visszakapja jogos helyét a rendkormányzat testületei között. Működési idejéről 1866 és 1921 között van biztosan adatunk. Összetétele fél évszázad alatt többször változott, de négy rendi elöljáró, nevezetesen a főapát, a perjel, a központi-, vagy főjószágkormányzó, valamint a főszámvevő folyamatosan a tagjai voltak. Kollektív döntéshozatallal irányították a Főapátság gazdálkodását, és javaslatokat tettek a konventnek gazdasági intézkedések meghozatalára. Hatáskörébe tartozott a gazdasági alkalmazottak, elsősorban a kezelőtisztek fel-52 PFL GL KJ jkv 1905–1921. 88–91. 53 PFL GL KJ jkv 1897–1900. 140.
