Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
II.Közlemények
KÖZPONTI JÓSZÁGKORMÁNY VAGY GAZDASÁGI TANÁCS? 195 és hatáskörének kiterjesztéséről. Szabályozták azokat az eseteket is, amikor a szentmártoni kerületi jószágkormányzó mint központi jószágkormányzó léphetett fel. Adódik a kérdés, mi indokolta, hogy ilyen részletességgel foglalkozzanak a kormány működésével. Bár erre vonatkozólag adatokat eddig nem sikerült találnom, kézenfekvőnek tűnik az a megoldás, hogy az ebben az évben hivatalba lépő Kovács Ábel szentmártoni jószágkormányzó tájékoztatása tette szükségessé a szervezeti kérdések tárgyalását, illetve a személycsere lehetőséget biztosított néhány változtatás bevezetésére is. A Vaszary Kolos hivatali ideje alatt tartott ülések jegyzőkönyvi sorozata szemmel láthatóan nem teljes. Bekötve sincsenek, csak egy palliumban lettek elhelyezve. Hány ülés volt valójában ebben az időszakban, nem tudni, de biztosan több, mint amennyinek a jegyzőkönyvét most olvashatjuk. Mutató is ehhez a töredékes formához készült, ami arra utal, hogy a levéltárba kerülése idején sem volt teljes a sorozat. Fehér Ipoly főapátsága idején négy kötet keletkezett, közülük az 1905-tel kezdődő utolsóban Hajdú Tibor, Bárdos Remig főapátok és Jándi Bernardin kormányzóperjel elnöklete alatt tartott ülések jegyzőkönyveit is olvashatjuk. A gazdasági döntéshozatalhoz szükséges dokumentumokat már a 19. század elejétől kezdve külön őrizték, és az egyre szaporodó gazdasági iratok részére külön helyiséget kívántak biztosítani. 1875. január 22-én tárgyaltá k a gazdasági le véltár kialakításának tervét, amiről Sztahovics Remig levéltárnok úr véleményét is ki kívánták kérni.51 Ebből az irattárból nőtt ki a pannonhalmi Gazdasági Levéltár. Egy-egy jegyzőkönyv eltérő hosszúsága arra enged következtetni, hogy bizonyos gyűléseket kifejezetten a gazdaság aktuális állásának áttekintésére hívtak össze, míg más esetekben egy konkrét probléma sürgős megoldása követelte meg az ülésezést. Az áttekintő jellegű tanácskozásra jó példa az 1911. október 7-én tartott ülés, mely fegyelmi ügyekkel és az ehhez kapcsolódó áthelyezési javaslatokkal kezdte meg munkáját, majd a jövedelmezőség vizsgálatára tért át. Ennek kapcsán a számvevőség hatáskörének bővítésére, a kerületi jószágkormányzók pénzkezelésének szabályozására, valamint a központi gazdasági pénztár megszüntetésére került sor. Ezután a cselédtörvény miatt szükséges építkezések során követendő eljárásról intézkedett. A főapát bejelentetést tett az Állatértékesítő Egyesülethez való csatlakozásról, ahol a központi főjószágkormányzó képviselte a Főapátságot. Az állatállományhoz kapcsolódó intézkedés volt a lótenyésztés racionalizálásának újabb lépése, mely a szántódi ménes előző évi felszámolása után a füssi ménes feloszlatásáról és az ölbői ménes további fejlesztéséről döntött. A növényter mesztés területén kivételesen nem a szántóföldi terményekről volt szó, hanem a főmonostori konyhakert Tarjánba telepítéséről és fejlesztéséről. A kert helyén szőlővesz szők nevelését tervezték, míg a szentmártoni szőlőkben (lestári és talliáni) vízfogó 51 PFL GL KJ jkv 1873–1884. 108–109.
