Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
II.Közlemények
192 BOROS ZOLTÁN Hogy rendet tudjunk tenni az adatok között, hívjuk segítségül magukat a jegyzőkönyveket. Mivel már tisztáztuk, hogy a Központi Jószágkormány működése 1866-ban kezdődött, az 1. és 2. ponttal nem foglalkozom. A 3. pontot, vagyis hogy a Központi Jószágkormány tagja a megalakuláskor a rend három vezetője, a főapát, a főmonostori perjel és a szentmártoni jószágkormányzó voltak, alátámasztja az 1872. november 4-én tartott ülésről készült, fent idézett jegyzőkönyv és a statútumok 1884-es kiadása. Ugyanitt olvashatjuk, hogy a főapát a jószágkormány megalakulása óta eltelt idő tapasztalataira hivatkozva bejelentette, hogy bővíteni kívánja a testület összetételét a főmonostori pénztárnok és szőlőgondnok, valamint az uradalmi számvevő személyével. Utóbbi segédként, vélhetően szava zati jog nélkül vett részt az üléseken.40 Amennyiben figyelembe vesszük, hogy a pénztáros és a szőlőgondnok ebben az időben ugyanaz a személy (Kovátsits Marcell) volt, és a számvevő, Zalka Sándor nem volt rendtag, akkor a 4. pontban jelzett összetételben 1872-től működhetett a kormány. Más kérdés, hogy a gyakorlatban is így működött-e, hiszen eddigi ismereteim szerint Kovátsits csak egyetlen ülésen vett részt 1872-ben, míg Zalka jelenlétére is csak 1873 januárjáig van adatom. Úgy tűnik, hogy a két új tisztségviselő ténylegesen nem tudta megszilárdítani helyét a testületben. Az 5–9. pontig terjedő részt összegezve azt mondhatjuk, hogy bizonyos időközönként a számvevő, a kerületi jószágkormányzók és a főapáti irodaigazgató is bekapcsolódott a jószágkormány munkájába. Ezt szintén alátámasztják a forrásaink, de nem ugyanabban a formában, ahogy ezt a felsorolás mutatja. A rendi főszámvevő Fehér Ipoly főapátságától kezdődően, vagyis 1892-től korszakunk végéig van jelen a kormányban, először Horváth Bálint, majd Pallos Kajetán személyében. A jószágkormányzók esetében ennél bonyolultabb a helyzet. Kruesz Krizosztom főapát alatt az a gyakorlat alakult ki, hogy egy-egy ülésen csak a három elöljáró vett részt, de évente egyszer a kerületi jószágkormányzók is meghívót kaptak az ülésre.41 Ilyenkor közvetlenül referálhattak a kerületüket érintő ügyekről, és arról is nyilatkoztak, hogy kerületük mekkora bevétellel tud hozzájárulni a közös költségvetéshez. Vaszary Kolos főapátsága kezdetén, 1885-ben válik rendszeres tagjává a testületnek a veszprémi kerület kormányzója.42 Bierbauer Lipót mint gazdasági taná csos folyamatosan jelen van az üléseken, ahogy azt az 5. pontban is olvashatjuk. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy miután Bierbauer a szentmártoni kerület kormányzója lett, nem került behívásra az új veszprémi kormányzó. Ebből arra lehet következtetni, hogy a kormányzásban való részvétel szempontjából fontosabb 40 PFL GL KJ jkv 1872. 1. 41 PFL GL KJ jkv 1872., 1873–1884. 42 PFL GL KJ jkv 1885. augusztus 14. 1–3.
