Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
I.Tanulmányok
VULGÁRIS LATIN ELEMEK... 15 A történelmi helyzet megváltozását is tekintetbe kell vennünk: Kr. u. 313-ban Konstantin császár szabad vallásgyakorlatot hirdetett. Tehát a Lactantius és Szent Ágoston között eltelt száz évben a kereszténység szabadon fejlődhetett, és nyelve polgárjogot nyert. Szent Ágoston szókincse sokkal gazdagabb lehet keresztény kifejezésekben, mert a keresztény beszédstílus már meggyökerezett a latin nyelvben. II. A BIBLIA ELSŐ LATIN FORDÍTÁSAI Herman József a vulgáris latin nyelvről írt művében hangsúlyozza, hogy a Biblia első latin fordításai fontos forrást jelentenek a vulgáris latin megismeréséhez. 6 Ezeket a fordításokat közös néven Vetus Latinának hívjuk. Igazából fordításokról kell beszélnünk, így többes számban, mert nem egységes munkáról van szó. A fordítások részletei különböző helyeken és időpontokban készültek. A fordítás nem is teljes, gyakran előfordul, hogy bizonyos részleteket csak az egyházatyák idézeteiből tudunk rekonstruálni. Az is lehetséges volt az első századokban, hogy az egyházatyák nem egy korábban elkészült fordítást idéztek, hanem maguk fordították le azokat a szakaszokat, amelyekre szükségük volt. A németországi beuroni bencés apátság az 1950-es években kezdte meg a Vetus Latina kritikai kiadásának publikálását, de a munka hatalmas terjedelme miatt még nem értek a végére. Jean-Claude Fredouille ezeket az első fordításokat „túl szó szerintinek és kevéssé irodalminak”7 nevezi. Hamarosan megértjük, miért voltak kevéssé irodal miak. De vajon miért voltak szó szerintiek? E fordítások alapjául a Septuaginta, azaz az Ószövetség görög fordítása szolgált, amelyet a Kr. e. 2. században készítettek. A nevét onnan kapta, hogy a hagyomány szerint hetven rabbi készítette hetven nap alatt. A keresztény hagyományban rendkívül nagy tekintéllyel bírt. Az evangélisták és Szent Pál az Ószövetséget szinte mindig a Septuaginta alapján idézik. Később, a 4. században, amikor Szent Jeromos héberből akarja lefordítani az Ószövetséget, óriási ellenállásba ütközik. Még Szent Ágoston sem ért vele egyet. Valójában sok keresztény úgy tekintett a Septuagintára, mint a Szentlélek által sugalmazott fordításra. Ezért lesz érthető számunkra, hogy az első latin fordítók annyira szorosan követték a görög szöveget, hogy gyakran még a szórendnek is igyekeztek megfelelni. Igazából a héber hagyomány folytatói voltak, amely a szent szöveg legapróbb részleteinek is óriási jelentőséget tulajdonított. 6 HERMAN (2003), 28. 7 FREDOUILLE (1985), 28. (A franciában szójáték: littérales és littéraires .)
