Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
I.Tanulmányok
14 SZITA BÁNK OSB jén járunk). Látjuk, hogy ezek egy része már Lactantiusnál is szerepelt. Az igazi újdonság e szavak képzőkkel ellátott változata, például apostolicus, diabolicus, prophetare, prophetatio (!), prophetia, propheticus, prophetissa (!) stb. És ami még érdekesebb: ezek közül a legtöbb már szerepelt a Biblia korai fordításaiban. Ez azt jelenti, hogy a Vetus Latina fordulatai, amelyeket több száz éven át vulgárisnak tekintettek, s amelyeket Minucius Felix és Lactantius gondosan került, Szent Ágoston idejére polgárjogot nyertek a latin nyelvben. Nézzünk erre néhány példát. 1. A -tio végű főnevek Ágostonnál jóval nagyobb számban találhatók, mint Lac tantiusnál: coronatio, incarnatio, peregrinatio, prædestinatio, regeneratio, resurrec tio, retributio, revelatio, sanctificatio stb . 2. Néhány „közvetett ” keresztény szakkifejezés: abyssus, eremus, glorificare, pu sillanimis, vivificare, tribulatio, zizania stb. 3. A mondattan: az Isten Városá nak mondattanát általában a klasszikus szin taxis példájának tartják. Mohrmann azonban nem ért ezzel egyet, és számos kivételre felhívja a figyelmet: A mellékmondatok: Christine Mohrmann megállapítja, hogy a mellékmonda tok és az infinitivusos szerkezetek aránya az Isten Városá ban egy a nyolchoz. Szent Ágoston Vallomásai ban ez az arány egy az öthöz, és beszédeiben egy a kettőhöz. Viszont megkeresztelkedése előtti műveiben egy az ötvenöthöz! Tehát keresztény művei közül az Isten Városá ban találjuk a legtöbb infinitivusos szer kezetet, de ez a szám még mindig messze alatta marad annak, amit megtérése előtti műveiben láthattunk, tehát amelyeket még nem befolyásolt a keresztény stílus. Birtokviszony kifejezése melléknévvel. Erre már Lactantiusnál is láttunk egy példát, Ágostonnál azonban nagy sok van. Például divina gratia – Isten kegyelme, divinum auxilium – Isten segítsége stb. Pleonazmusok: például loquitur dicens – így szólt mondván. A hasonló fordu latok nagyon gyakoriak a Bibliában, a keleti stílusra jellemzőek. Igei állítmány nélküli mondatok: nagyon gyakoriak a Bibliában, főleg a zsoltá rokban. A benedicere és a credere igét accusativus vonzattal már láttuk Lactantiusnál is. Mohrmann így foglalja össze a keresztények nyelvének fejlődését: a keresztény kifejezések nagy részét, amelyeket három klasszicizáló szerzőnknél megtalálunk, már a Biblia korai latin fordításaiban is fellelhetjük. Ezeket a kifejezéseket egy ideig kerülték és vulgárisnak tekintették. Idővel azonban, mivel a Bibliából származtak, eredetük úgymond megnemesítette őket. Már nem vulgárisnak érezték őket, hanem egy szent szókincs részei lettek.
