Túri Károly: A ceglédi nyelvjárás nyelvtana. I. - A Szegedi Alföldkutató Bizottság Könyvtára. I. Szakosztály közleményei 1. (Szeged, 1930)
18 égyüsz-szé? Nagyon gyakori használatú a közeire mutató középső nyelvállású é nyomósító szócska: pl. ehun van é! A szótövek sajátságának egy részét már a hangtanban említettem. Azonban a hangtani sajátságokon kívül, még a hagyománynak és az analógiának a nyomai is mutatkoznak. a) Igetövek 101. A v tövű igék a ragozásban /-1 mutatnak: bújok, fújok, híjok, ríjok, szíjok; 1 van a következő igék tövében: főtt, nyőll (nyőllök^nyövök). 102. Az áll, száll igék //-je megrövidül: ál, szál. 103. A váltakozó töveknél előfordulnak a köznyelvtől eltérő alakú tövek: ugrottam helyett ugortam, így söpörtem, könyörgeni, kotraní, őrzeni, vérzeni. 104 Eredeti hangállapotukat őrizték meg a következők: hálál (hál), hejhéz, pök. — A csíp ige veláris: csípők, csipkod; de csípődéit. b) Névszótövek 105. A v tövű főnevek az alanyeset u-ját a ragozott s a tovább képzett alakokban is megtartják. Itt a kiegyenlítődés az alanyesetből indult ki. Pl. daru: daruk, darukat (de: Darvas csn.), falu: faluk, falusi; hamu: hamut, hamus, hamuja (de: hamvas); mag: magot, magja (de: magvas, főmagvaddzik). Ingadozik a kiegyenlítődés: gyapjú: gyapjus^gyapjas, gyapjúk; varnyú: varnyúk (de: Varnyas hn.), sarnyú: sarnyút, sarnyún (de sarjadék); bornyú: bornyúm, bornyúk, bornyúlja (de: hornya). Vö. 106.§. 106. Némely -ó, -ő, -ú végű szónak a 3. személyű birtokos személyraggal ellátott alakja kétféle alakban használatos: pl. adó: adaja^adója, ad a j ink ~ adó jink; ajtó: ajtója^ajlaja; apró: apraja^aprója; csikó: csihaja ^csikója; disznó: disznaja ~disznója; zsidó: zsidaja^zsidója, zsidajink^-zsidójink: késő: késeji^késöji; tető: tető je ^teteje; bornyú: bornyúj a ^-hornya; sarnyú: sarnyúja^sarnya^-sarja. A hagyományos és az analógiásán ujraképzett alakok között sok esetben megoszlás kezd lenni. Pl. inkább beszélnek a tehén bornyú járói, a ló csikójáról és inkább István gazda hornyáról, disznajáról stb. 107. Az -s melléknév képző középső és alsó nyelvállású kötőhangzóval járulhat a tőhöz: pl. girizdés, fínyés, magos, göthös; ódalas, ittas, füles, szemes. A kötőhangzó kétfélesége néha jelentésmegoszlást eredményez: pl. hegyes ,szúrós’, hegyes ,hegyben gazdag’, hegyes ,büszke’, hegyes ,nagy begyű’, lábos ,edény’, lábas ,lábat bíró’ (pl. lábas jószág). 108. Vannak olyan szavaink, amelyek tövében
