Túri Károly: A ceglédi nyelvjárás nyelvtana. I. - A Szegedi Alföldkutató Bizottság Könyvtára. I. Szakosztály közleményei 1. (Szeged, 1930)
9 puszta, hajul, hujtár, bugyburik (: bugyburíkul), alul, ágashugas, csukoládé, hummi (holmi), huva, mustoha, szagul, távul, turbókul, sunka, funt. 24. é>i; ádvint, girizd, gilice, legis(legjohh), sitit, szilid, bilindék, igenvés, ennyihány, Agnis, szilindék. 25. a^>o: komra, potká, borozda, ( borozdás), kakas. 26. íí>d>ií.- láger, ferslóg^ ferslúg, áslóg^ áslúg. 27. Nyíltabbá válás történt a következőkben: 28. r>é: tereget, lemonádé, rétérái, gyésznyó, vérraszt. ményistrál, Péstaj>Pestn. 29. az uj>o változást a meghonosodott -um végű latin szavakban találjak. Pl. évangélijom, pádimentom, templom, téstáméntom. 30. o>a.‘ kábák, lakodalom, randa, virgonc, tall. 31. A ceglédi nyelvjárásnak van sok olyan szava is, amelyeknek a magánhangzója eltér a köznyelviétől, de még a nyelvtörténeti kutatás nem derítette ki, hogy a mgh. nyíltabbá vagy zártabbá válás eredménye-e. Ezeket a köznyelvtől eltérő szavakat mgh. szerint csoportosítva sorolom föl. 32. Nyelvjárási i van kzny. mgh. helyett: eriggv, eriggyeték. eriszt, kerizsgél, kills, bilindék, girinc, sikít, kikirics, bizsirél, iszkába (vas), iszkábál, ispitáj. 33. ü: büffent, püfög, gyiin, gviikér, lüvcdcz, püffed, püffeszkédik, dörgés, töröl, fürhéc. 34. u: kunyérál, Vilmus, babuzsgat, kuncsorog, muhar, parula, parulázik, pufók, pultos, punt, hármunkat (r^hármónhat), sutu, sutul, csacsi (pad), kukuríkul. 35. é: précköl, parkét, pariiét, porhét. Cegléden kb. mindazon szóban é-t ejtenek, amelyben az ö-ző nyj. ö-t ejt. Pl. kérészt, ember, kényér, eszik. 36. ö: fördő^förödő, fördik, csütörtök. ( ^ csütörtök), böfög ( rvj böfög), őröz ( rvJ őriz). 37. o: cakompakk, csoszog, csoszogó, ájong, átlábol. 38. e: cepei. 39. a: hambár, acélos, acélaz, bagja, bagjas, bagjaz, lábal. 40. Az eredeti hangállapotot őrizték meg a köv.: (-túl, -tüP>), -tú, -tű, -stú, -stü szuffixum. Pl. hásztú, kertü, kutyástú, macskástól; osztán^oszt; szék ,loca nitrosa’, akkurátussan é van tálává, nyovoja, vocsora, kérésztü-kócsú, mondula, nyugosztal, hombár, magos, lobom stb. A félsz. m. több. 3. sz. a tűvéghangzó (kth.) zártabb alakját őrizte meg: irjónak, lássonak, taníccsonak, várjonak stb. Magánhangzók labializálódása 41. 0>ü: izen^üzen, bik^büik(k), idősödő, birka^bürge, (t^birge), innep^ünnep; kint, kísö^küsö, rüh, de: rihes, sün~sindisznó, sireg (-forog)^sürög.
