Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)
borsó, kerti laboda, porcsin, galambbegy, bámia, feketegyökér, komlóhajtás, berkenye, naspolya), illetve egyes fajokat oktalanul kizártak a termesztésből, ez étrendünkben is megmutatkozott. A középkori minta biokertek a kolostorokban lelhetők meg. Sajátos felépítésű a nyugati szerzetesek kolostorkertje, mely hazánkban is meghonosodott, elsősorban a bencések jóvoltából. A zöldség, a gyógynövény és a virág nem különült el, lényegében ezen fajok társítása révén vegyeshasznú, ún. lágy szárú növénykerteket hoztak létre. E fajok alkották a kolostorkertek elülső részét, mivel a fás dísznövényeket szoliterként ültették az évelőkkel együtt. A vegyeshasznú kert valóban a jól felmért szükséglethez igazodó konyhakert volt. Különálló egységet képzett a gyümölcsöskert, mivel az egyben temetkezési helyül szolgált, a higiénés magyarázat nyilvánvaló. A biokertészkedés a kertművelés egyetlen módszere lehetett, mivel növényvédő szereket, műtrágyákat és egyéb kémiai anyagokat, gépeket nem is használhattak. Az istállótrágya mellett a komposztált szerves anyagokkal is fokozták a talaj termékenységét, a nagyobb kórók, a rőzse tüzelőanyag gyanánt szerepeltek. Az ételmaradékot és konyhai hulladékot az állatok ették meg. A gyógynövények hasznavehetetlen részét ugyancsak eltüzelték. A főtermények pedig frissen, rövid úton a konyhába kerültek, bár arról is tudunk, hogy a (bencés, cisztercita) szerzetesi kertek feleslegeit piacra vitték értékesítés céljából, leginkább a romlékonyakat (zöldség, gyümölcs). A gyógynövényekből, fűszernövényekből és gyümölcsökből nyert szárítmányok, aszalványok eltarthatok voltak, így csak ritkán adták el azokat. A kerti növények kártevőit a madarak eltűrésével és a házi szárnyasokkal gyérítették. A csapadékvizet ciszternákban fogták fel. A világi birtokokon, sőt a jobbágytelkeken is igény volt a kertművelésre, ami újabb ledületet adott az egykori kertek fejlődésének. Az első botanikai könyvek magyar nyelven orvosi—gyógynövény-ismereti művek voltak, leginkább külföldi példák alapján Melius Juhász Péter Herbáriumát sok hasonló jellegű kiadvány követte. A történelmi okok miatt, csak a XVII. században születtek meg a külföldi példák és a hazai tapasztalatok nagy összegezései. Az 1600-as évek második felében nyomtatták ki a két legfontosabb kertészeti művet, a Posoni kertet és a Kerti dolgok leírását. Francia biokertészeti mű magyar tolmácsolásban Antoine Mizald francia asztrológus, természettudós a XVI. században élt, munkáit többször megjelentették, nálunk előbb francia, majd Henisch György jóvoltából német kiadásban. Nadányi János református lelkész és történetíró volt, Leidenben és Utrechtben tanult. Eleinte a nagyegyedi kollégium tanára, majd Nagybajomban prédikátor lett. Bornemissza Anna fejedelemasszony biztatására igen rövid idő alatt készítette el a magyar nyelvű átdolgozást, a Kerti dolgok leírását. Nadányi másik két alapvető műve a De jure belli és a Florus Hungaricus. 7
