Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)

Lippai János: Posoni kert (1664 - 1667)

lepentyü — hernyófészek

fegyver lilium — kardvirág, Gladiolus sp.

Folyóbab II.

rok fokhagyma szárat, vagy fejet gyújtanak meg, denevér ganéjjal együtt, s avval füstölik meg az egész kertet; avagy a diófán termett gombával, avagy a kecskének, szarvasnak szarvábul, körmébül csinált füsttel, hogy a szél, az veteményekre és fákra hajthassa a füstöt.

CCCV. Legjobb a hideg eső után megrázni a káposztát, avagy fáknak ágait, mert az étszakai hidegtül, mintegy megmerevedtek; igy hamarább lehullanak és könnyű őket lábbal megtapodni. Aki nem restelli, minekelőtte megsokasodnak, szedje le őket minden nap az káposzta leveléről és ölje meg; hamar elvesznek. Hasonlóképpen azokat a leveleket, akik öszvezsugorodnak, s pókháló vagyon bennek; le köll szedni és megégetni, mert azokban vannak a hernyuk tojási, kik megelevenesznek kikeletre. Nem különben az anyjok is télre, mintegy bőrzsákokban és csuklyákban bévonják magokat, és imitt-amott a zugolyban fölfüggesztik, hogy kikeletre kibújhassanak. Estve is, mikor a nap elenyésznék, csináljanak régi dirib-darab ruhácskábul füstöt a fa alatt; mind lehullanak róla a hernyuk. Hogy pedig a fának ne árthassanak, alul a fának tőkéjét faolajjal megkenjék, avagy mártsanak egy ruhát faolajba, s avval kössék környül a fát.

Kiváltképpen való orvosságnak tartották a régiek, mindenféle hernyuk és férgek ellen; mikor valami friss bárány, juh és ürü bélt (akiben még a ganéja is benne volt) a földbe egy kévéssé béástanak, s fölül kevés földet hánytanak reá azon a helyen, ahol legtöbb féreg, avagy hernyu szokott lenni; két nap alatt mind reá gyültenek a hernyuk és férgek. Azután fölásták és vagy máshová kivetették, vagy mind férgestül igen mélyen beásták a földbe. Ezt kétszer, háromszor cselekedték s kivesztették afféle kárt tevő állatokat.

78