Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)
Lippai János: Posoni kert (1664 - 1667)
szoktak a kertészek az olyan házakban, egy kis edénybe vizet tartani és reá vigyázni, hogyha a viz meg akar fagyni, béfütsék a kemencéket. Ha nem, nem szükséges. Abban a házban, a fal mellé állásokat csináltanak, akikre egynéhány sorban az apró edényeket és fazekakat rakják. Az üregeket a közepin gantárokra úgy narancsfákat, citromokat, lemoniát és többeket. Ide ki a fal mellé ültetik a fügefákat, Laurusokat és többeket; az kiket öszvekötözvén, meghajtanak vagy deszkákat, vagy sövényt melléjek tévén, azt elsőben lóganéjjal; azután csak azon verembül ásván földet, jó béfödik, hogy ne árthasson a hideg nékiek. Alul egy kis likat hagynak néhol, akin az macska bébujhassék és egerészhessen, mert az egér télben igen megrágja a fügének a héját. CLXVII. Mindezeken kívül, néha véletlenül megfagynak a gyökerek, bulbusok, füvek, virágok és csemeték; kiket segíthetni, hogy megént az előbbeni állapotokra térhessenek. Ha tudnia illik, csak úgy hagyják őket; se hozzá ne nyúljanak, se leheletekkel ne illessék, hanem magoktul megolvadjanak és a béférkezett hideget kivessék. Azért igen reá köll vigyázni, hogy a fagyos gyökereket, füveket vagy csemetéket a meleg szobába ne vigyék, mert úgy megrothadnak és megvesznek. Kiváltképpen az répa, retek, vörösrépa, sárgarépa, földi alma és többek effélék. Akik noha úgy megfagynak és kemények lésznek, mint a kő, de ha úgy hagyják, hogy magoktul a fagy kimenjen, még jók és hasznosok lészen. Az rosmaring is, kit télben hideg szobába tésznek, s az gyökerét földdel béfödik, ha szintén az föld megfagy és megkeményszik is rajta, ha magának hagyják; úgyhogy eljővén az égnek vékony melegsége, meglágyítja a földet, s megenged; kár nélkül visszatér az régi nyereségére és megélled. Elannyira nem szenvedhetik a fagyos növések az leheletet vagy illetést, avagy hértelen béfütött szobának melegségét. Annakokáért az hidegtül vagy dériül lett károknak kétképpen vehetni eleit. 1. Az plántáknak, kiket kiváltképpen való edényekbe ültettek, lágy meleg pincébe való által vitelével. 2. Ha azokat jól béfödik; az mint oda föl is megírtam. Az hely, ahova béviszik, ne légyen uj kőfalbul rakott, avagy nedves, akár köbül, akár teglábul rakják. Mert mikor engedni kezd az üdő, igen ártalmas nedvességet szerez a kőfal. Akit pedig meleg szobában tártnak, az is veszedelmes, mert igy nem szokván az hideghez, ha legkisebb hideg éri is, avagy ha idején kihozzák a napra, megárt és elvész. Azért mikor efféle plántákat, vagy csemetéket kikeletkor kihozzák a meleg szobábul, ne tegyék mindjárt szabadjában a levegő égre, hanem ennyihány napig, valami héjazat alatt, avagy árnyékba hagyják, mig hozzá szokik a friss és hűvös szellőhöz. CLXVIII. Ha mikor béfödéssel akarja valaki az kinn hagyott plántákat és növéseket az hidegtül és égi háborutul megoltalmazni. Elsőben az főnek szárát, avagy az fiatal csömötéket egy résnyire környöskörnyül jó földdel födjék bé; azután tehén, vagy lóganéjt rakjon környülötte. De jól reá vigyázzon, hogy valamiképpen az gyökerét, vagy az tőkéjét a fának, vagy az plántának ne érje. Mert kiégeti és annak nedvességét, mind magához vonssza. Harmadszor a fának, fűnek tetejét, avagy mind éppen szalmábul csucsosan csinált födéllel béfödje és hogy szél le ne hajtsa, körül odakötözze. Mindazáltal, az szalma süvegnél jobbnak Ítélik némelyek csövébül, vagy kákábul, jó sürüven, varsa formára öszveszőtt süveget. Némelyek üvegbül csináltatnak, vizégető üveg marad magas süveget, kinek az tetején likat hagy49
