Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)

Lippai János: Posoni kert (1664 - 1667)

XIII. RÉSZ Micsoda virágokat köll télre a pincébe vinni? CXXXVII. Elsőben azokat, az kiket nyárban kikeletkor avagy ősszel az edé­nyekbe ültetnek, hogy teljesek legyenek, úgymint Caryophyllus. Oltott és más mindenféle teljes szegfüvek, kiket több esztendeig is akarnak tartani. Kirül oda fel. Leucojum. Teljes nyári viola, mindenfé­le, sárga is teljes. Errül is oda fel. Lychnis calcedonica. Teljes égő szerelem. Lychnis coronaria, teljes Boldogasszony rósája, noha egy részét ennek, kinn is hagyhatni. Canna indica, indiai nád. Ezt nemcsak a péncében, de még az meleg szobában is tarthatni, ha fiatal; sőt meg ott kinn is a kertben, de el kell metszeni a gyökeréig és maga levelével béfödni, azután valami ga­­néjjal. Kikeletkor, ha mi télben elveszett volna a földbül, kiszedjék és az jovát me­­gént újonnan elültessék. Apium americanum pyramidale odora­­tűm, fára folyó lóhere. Mert olyan a virág­ja, csak egy kevéssé kékesebb, szép szaga van, magasan fölnői, azért vesszőt köll melléje gyukni, kire fölfolyhasson. Onobrychis, spanyol lóhere: Errül is oda föl. Orobanche, Isten nyila, misegyertya, igyenesen magasan fölnői, fejér vöröses a virágja. Flos passionis, granadilla, marathon, pas­sióvirág. Mivel ebben az virágban Krisztus szenvedésének eszközi, igen szépen kiáb­­ráztatnak, holott környös-környül a karéj, a tövises koronát formálják; a véres ostort a vér és kékes szinü szálak, akikbül áll a vi­rág, jelentik. Hasonlóképpen azoknak kül­ső fejér színek, az ártatlanságnak miéret­tünk való kínjait mutatják; a virágnak kö­zepin, mint egy márványkőből faragott oszlop női ki, kinek tetején egy kerekdéd darab, mint az spongia, látszik; amellett ki­ben három, kiben négy fejes szegecskék ál­lónak. A mi Idvezitőnknek öt sebei is meg­tetszenek rajta. Az levelei, mint az dárda hegyesek, az ágain olyan zsinegecskék női­nek, mint a kötelek, kikkel az melléje gyu­­kott fácskákhoz kötözi magát. A magva szív formára kerekdédül, kivel a természet meg akarta mutatni, hogy a mi kegyes Id­­vözitőnknek sebei virágjának gyümölcse, az Istent szerető szivü. De mivel ennek magva igen ritkán érik meg minálunk, ezért inkább ültettetik és szaporittatik az ifjú gyökéren, ha az elszaggattatik az többi­tül és jó földbe, edénybe ültettetik, avagy kinn az kertbe hagyatik jó földben; aki majd legjobb, csakhogy télbe megoltalmaz­zák a hidegtül. Ez is fára folyó fü, azért ágakat, vagy pálcákat köll melléje gyukni. Ha elvirágzott, aki ősz tájban lévél, el köll metszeni az ágait, jobban megerősödik a gyökere. Ha az edénybe vagyon, meg köll látni, hogyha alul kibújik a gyökere, elmet­szessék. CXXXVIII. Flos cardinalis vagy Tra­­chelium americanum, kardinál virág. A szi­­nérül neveztetik annak, mivel a virágjá­nak színe vörös, mint a szép bársony; hosszú kórón női, kinek tetején többen gyűlnek öszve. Annak alatta imitt-amott oldalaslag ékesíti gyönyörű virágjával a kóróját, kinek formája olyan, mint a pa­raszt szarkalábnak; levele mint az égő sze­relemnek. És noha az virágja után kis fe­jecskékben, olyan apró fekete kerekdéd magocskája lévél, hogy alig láthatja em­ber; mindazonáltal, inkább ültettetik az öreg gyökerektül elszaggattatott apró 27

Next

/
Oldalképek
Tartalom