Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)
Lippai János: Posoni kert (1664 - 1667)
teljes és a közepin bajusza női, azaz két fejér szál; azok közül is jobb, aki a héjacskájában alul fekszik. Megért a szegfümag, ha az héja megszáradt és fekete a magva. Ha az szegfűnek, tulipánnak, etc. magvát borbul égett borba, azaz spiritu vini áztatod és megszáraztod, ez csudálatos különb-különbféle szinü szegfüvet hoz. Az olasz kertészek, hogy az száraz, régi magot tenyészővé tegyék, a kovászt, kibül kenyeret sütnek, vízben eloszlatják és azt az vizet leszűrik s abban áztatják az magot. CXXVII. Azt tartják némelyek, hogy esztendő alatt virágzik a szegfű, ha annak magvát, mihelyt megérik, leszedik és mindjárt elültetik, tizennegyedik napján az holdnak, azaz egy nappal holdtölte előtt, jó zsíros és apró földbe, fél ujjnyira, és valami edényben, az kit lágyan sütő verőfényre nyárban délelőtt, csak három óráig kitegyenek és gyakran öntözzék. Itt nyolc nap alatt kicsirázik. Ha négy levele lészen, tovább köll az napon tartani, hanem reá vigyázzanak, hogy gyakor öntözéssel, mindenkor nedves légyen a föld. Tél előtt a pincébe vigyék, kikeletkor idején kihozzák, s azon esztendőben virágzik. Mivel pedig némely teljes szegfüvek magot nem hoznak, mint a sötétvörös oltott, öreg szegfüvek és más színűek is, azokat így kell szaporítani. 1. Ha ifjú növések, avagy ágacskák vannak a gyökere körül, kiket egy darab régi gyökérrel elszakaszthatni a derék gyökértül, azt szakasszák el, és jó földbe, edényben ültessék el. 2. Kikeletkor, mikor az szegfüvet a pincéből edénybe kihozzák, úgymint fél februáriul fogva, fél márciusig, vagy tovább is, avagy Szent Iván nap tájban, vagy mindjárt kánikulák után holdtöltére, az mint oda föl; messenek az uj növésben vagy Ízig egyet, vagy kettőt, akár többet is le. Annak a végét az izén hasítsák meg egy késsel, kétfelé, vagy körösztül négyfelé; tegyenek egy kis kövecskét belé, avagy csak úgyis, de hogy öszve ne nőljön a meghasitott ágacska; a leveleinek hegyeit messék el és úgy ültessék az edénybe, jó földbe; nem is szükség árpaszemet beléje, vagy környül tenni, avagy gyöp gyökere közé. Mert ezek csak kisziják az nedvességet, kivel az szegfű növésnek tápláltatni köllene, kirül a száraz levelet le köll szedni. A napfénytől megoltalmazzák húsz vagy harminc napig, mig meg nem foganoszik és a közép levelei nőlni kezdenek, de azonban öntözéssel táplálják; azután kihozhatják a napra. 3. Úgyis szaporítják, mint a fákat, egy mázatlan fazekacskát csináltatnak, kinek fele fenekestül meg van hasitva: annak közepiben belévonják a szegfű ágát, aki még nem virágzott, a fás részének darabjával. Azután földdel megtöltik a fazekat, hogy a közepire essék a növés, a hegyét az ágnak kinn hagyják a fazékbul és földbül, vagy három ujjnyira. Az több levelét, mig az növés a földbe mégyen, levonsszák; az fenék mellé karót gyuknak, s ahhoz kötözik vékony rézvesszőcskével, hogy le ne törje az ágat. így, minekutána a fazékban gyökeret ver, el köll metszeni s a fazékbul kivévén, jó földbe ültetni. CXXVIII. 1. Hogy az megnevezett göbrecskét mondva csináltassák és hogy az oldalához, ahol hasadékot csinálnak, egy kisujjnyi szélességre, megént hasonló széles cserepet köll alkolmaztátni, avagy deszkácskát, akivel azon hasadékot bégyukják, hogy a föld ki ne hullhasson belőle. 2. Hogy minekelőtte az ágat bétészik a földbe; az izén, a sáfán fölül bémessék éles késecskével félig; azon úttal fölhasitsák fél iznyire, úgyhogy fele az ágnak a tőkéjén maradjon; a fele el légyen választva és igy tegyék a földbe, hogy egymást ne érjék a meghasitott részek. (És igy egy hónap vagy hat hét múlván, gyökeret vét a fazecskába, akit el köll az any-19
