Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)
Alexikepus, avagy Orvos kert
tésére; honnat neve horminium, ugyanis a szó jő ozmán görög szóbul, mely annyit tészen, hogy rohanni. Hártyásában való fekete magva karebariát, vagy fő nehézséget csinál szagával, melyet az egész palánta kiád. Ezen maga a csepegést a szemből kitisztítja és ha szemedben bocsátód és körös-körül nagy hamarsággal hordozod, mintegy nedvességgel megtelvén és kicsiny hártyával megrakodván, ismét szeméttel jő ki, kihozván magával a nehézséget és ha mi belé esett. Mely dolog sok emberek tapasztalások után oly tudva való, mint isméretes volt az ő kutyái előtt Diana. Ezenkívül / szemnek fejér kelevényét mézzel egyben tisztítja, s az horutosoknak hasznosnak ítéltetik. Az asszonyok ezenkívül ezt széniekbe szokták tenni, le sem veszik, hanem ha homálytul szemek megszabadult. Hogyha penig ez a palánta az, melyet Plinius alectorolophusnak hiv, a tudósok lássák meg. Noha a mi orvos kertünkre nem tartozik, mindazáltal el nem hallgatom azt, hogy a kerti skarlátfü levelét és magvát, ha teli bor hordóba tészed, mikor még forr a bor, oly kedves izü lesz, mintha krétai vagy malvasiai volna. Függesszétek erre fületeket borárulók, de ne igyekezzetek senki megcsalásában, kiváltképpen e Gallia főbb várasában, Párizsban. X. ÁGY. A rozmarin és annak orvos hasznai A patikákban és mezőkben rozmarinnak híják azt, amit mások libanotisnak, én penig lugasos és koronás [fűnek], melynek szaga, mint a gyanta, vagy tömjén, oly kedves, oly gyönyörűséges, hogy az elbágyadtakat mindjárt megújíthassa; füsti a főből való csepegést és horutot megállítja; s főzelékje a sárgaságot gyógyítja. És ami több felette őbenne legnemesebb, csupa Pacsirtafű 181
