Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)

Alexikepus, avagy Orvos kert

Ezt aratók szokták az ételben vetni, Aluván kigyóktul, hogy ne kelljen félni. Visszatérek erejére és orvos hasznaira, ennek kalászos és csomós fejét, ha méz­ben csinálod, ütéstül való kéket letöröl és a sárgulatnak régi szinét megadja, amint hogy ez szemmel látott dolog. Ismét a vi­zeletet indítja, s a vese nyavalyájival ellen­kezik, egyszersmind a fogfájdalmat, ki­váltképpen ha a hideg okbul vagyon, meg­állítja. Itt Ce/susbul szabad ezekhez adni, hogy minekelőtte a negyednapi hideg el­érne, ha ezt rágod, a meleget benned fel­­bizgatja, mely a reszketést meg nem enge­di. De ez sok között emlékezetre méltó, amint Írja Serapio, hogy noha az egészsé­ges szemfényt megsérti a fokhagyma, mindazáltal azt ha nedvességgel teljes, megújítja és élesíti. Salétrommal, sóval és ecettel egyben a tetves betegséget meggyógyítja, melyet magánosán is véghez viszen, akár igyál, akár kenjed véle — Plinius és Avicenna Íté­leti szerint. Dioskorides a tetves betegség és serke ellen fekete gyopárral egyben Ír­ja, hogy hasznosan adhatni bé, akár nyersen, akár főve. Minden más holminak öszveelegyitése nélkül ha ételben eszed, a férgek ellen Írja Celsus, hogy használ; ki­vel egyetértvén ephesiai Rufus, hozzáad­ja, hogy az uj fokhagyma réginél jobb. Olajjal és sóval egyben megpróbált dolog, hogy a sömör ellen jó, ezenkívül a szeplőt kimossa. A régi hurutot mind nyersen, mind főve gyógyítja, de megfőve jobb, s hasznosabb, hogy nem nyersen, vagy sül­ve és igy a szónak is inkább használ. Vadnak olyak, kik mint bizonyos szem­mel látott dolgot izentek nékem, hogy há­rom fokhagymát, ha disznóhájban meg­­tőltsz egy kenőcs módjára, az hidegtül eredet horut ellen igen használ; vala­mennyiszer lábod talpát tűzhely előtt ez-Volaterranus — e humanista név mö­gött Maffeius, Raphael húzódik meg, a XV—XVI. század fordulóján élt fran­cia filozófus és történész. Egyetlen nagy művet hagyott az utókorra; a Commentariorum urbarorum... című munkája 1511-ben jelent meg. Aemilius Macer — Macer, Aemilius születési éve bizonytalan. Vergilius és Ovidius barátja; Nikandrosz (élt az i. e. II. században) hatására természet­­rajzi tankölteményeket írt. I. sz. 15- ben hunyt el. Serapio — Szerapion alexandriai or­vos, az empirikus iskola megalapítója, akire Galénosz és Celsus sokat hivat­kozik. Valószínűleg az i. e. II. század­ban élt. Avicenna — ihn Szína, vagyis Avicen­na (980—1037) bokharai orvos és filo­zófus, a középkori tudományosság nagyhatású alakja Rufus — Epheszoszi Rufus, az ale­xandriai eklektikus orvosi iskola egyik vezetője, a belgyógyászat és bonctan területén elért eredményeit Galénosz sokra tartotta 161

Next

/
Oldalképek
Tartalom