Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)

Alexikepus, avagy Orvos kert

ezt hamu alatt megsütvén kovásszal és liliom olajjal megdagasztja, jó orvossága lészen minden dagadásnak meglágyitására.

De ne hagyjuk el azt, hogy a vereshagyma csupán csak szaglásával sok taknyot hoz le az agyvelőtül; ismét hogy a régiek minden vadállatok sebekre vereshagyma vizét szerencsésen csepegtették, s megintették arra, hogy aki a vereshagymát megrágja, vagy fejér borban megissza, annak késlelő hószáma hamarébb mégyen; és hogy a láb feltörését hozzá elegyítvén tyuk kövérit ezen meggyógyítja. Aki tűzhelyen megsüti és olajban megeszi; a marást, sáros kirágást, melyek a vérhassal együtt járnak, igen könnyebiti, amint a vérhas erős nyavalyáját is. De a tanulók tőle magokat megóvják, hogy veres, vagy fokhagymát mód nélkül ne egyenek, mivel a szemnek ártanak, a látást megsötétitik, szomjúságot hoznak és a sárt felinditják; a taknyosokhoz használ azért kiváltképpen télben.

Ezekhez adom azt Ga/enusbul, hogyha kétszer megfőzöd a vereshagymát, keserűségét levetkezi, s kisebb ereje lészen, nedvességi keserűségét sem meg nem tartván, sem meg nem ismervén. De itt igen csuda dolog jő élőnkben, hogy amint Plutarchus Írja; az egy vereshagyma a Hold kártételét nem érzi és azzal öregedésének, vagy kisebbségének ellenkező ereje vagyon. Mivel megzöldül és felnő holdfogytán, szárad holdtöltén. És ne talán innét esett, hogy a pelusiai egyiptomi papok szentül nem engedték asztalokra felvitetni a vereshagymát. Mivel holott a buza, fü, élő fa, érző állat a Hold nevekedését és fogyását megismérik, ez egyedül ellenkezőt tart. Végső legyen ez; a vereshagyma darabját ha hamuban megsütöd, s lágy melegen akármi elsült részre tészed, akármi sütés fájdalmát és érzékenységét elvészi. Melyet véghez viszen egy ruhában ki-Plutarchus — Plutarkhosz (i. sz. 50—120 k.) Khairóneiában született római történetíró, a császárok bizalmasa, főleg a Párhuzamos életrajzok c. munkája alapján ismert

Tulipán

159