Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)
Nadányi János: Kerti dolgoknak leírása (1669)
erre az édes és szagos alma megsütve, vagy borban főve, melyre azután nádmézet faragj; ismét hasznos lészen telelő fejér szőlőt forró vizbe meriteni, s azután mindjárt hideg vízben, s úgy magvát kivévén enni. Ha penig étel után nedves szorító gyümölcsöt akarsz enni, aminémüek némely körtövélyek, régi elfaragható fajtát egyed, vagy tűzhelyen süsd meg s héját lehántván; eresszed borban és úgy egyed, de ezektül magokat megóvják azok, akiknek fájdalmok vagyon inokban. Ami illeti az olajos gyümölcsöt, mint a mondolát, diót, mogyorót, egyiptomi diót, ujontában a gyomornak ártalmasok, de a mondola, dió, egyiptomi dió nyersen nem annyira ártalmas, mint szárazon. És ezért mértékletes embereknek, s meleg természetüeknek ujontában ezekkel élni nem egészséges. Mindazonáltal az uj gyenge mandola a gyomor hévségét alkalmatos üdőben valamennyire engeszteli, mint a száraz mondola a bor páráját nem engedi a főbe felmenni, ha utol eszed. Az ujontában való dió, s a száraz is nemcsak a gyomrot bántja, hanem a szem világit is, a fővel egyben; mindazáltal a széliül és hal gyomorhoz ragadáséiul, vagy enyvességétül az embert oltalmazza. A mogyoró a májat erősiti, de a gyomornak és főnek árt; a fenyőbéli noha mások felett árt a gyomornak, mindazáltal a gutaütéseknek használ, kiknek melyekben sok a takony, amelyre nézve nehezen is lehellenek. Az egyiptomi dió a hideg májnak és gyomornak használ, s a többi felett legkevésbé árt, csakhogy a főnek nem egészséges. Ha e megnevezett gyümölcsöket először szép mézben, vagy nádmézben tészed el, kevesebbé ártanak a gyomornak, mint a mértékletes testnek is, mivel gyönyörűségért szokták inkább szerszámozni, hogy nem mint haszonért. Ezeket Villanovai Arnoldbxü a te hasznodra, kévéssé megjobbitván (melyet nem dicsekvésből mondok) Írtam ki, ha látom, hogy ezt jónéven veszed, jobb dolognak leírására rövid üdő múlva, hogy adjam magamat, felinditasz. 151