Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)

Nadányi János: Kerti dolgoknak leírása (1669)

ségekkel szoritnak és nem természeti munkájokra nézve, nem is szagosak, vagy édesek — ne egyed őket, kiváltképpen, ha középszerű természeted vagyon. Erre nézve uj mogyorót ne egyél, noha a bévött eledelt lenyomja. Mivel nem édes, mely a gyomornak igen kedves szokott lenni, nem is szagos, hogy erődet megújíthatná; nem is szőrit szemlátomást, hogy a gyomrot megerősítse. A száraz mogyoró nem annyira ártalmas, mivel nem annyira hideg, melyet hacsak kicsinnyé megsütsz is, annál kisebb ártalmu lészen, mert igy valamennyire mind édes, mind szorító lészen, mely minémüségével használhat, mint a gesztenye, amikor jól megsütöd.

Innét vagyon az, hogyha utoleszed a gyomor felső részét, jól bézárják, kiváltképpen ha jó borba merited elsőben. A savanyú és szorító gyümölcsökrül ismét azt tanuld meg, ha étel előtt eszed, hasadat szorítják; ha asztal után mindjárt, akkor indítják. Mivel ha más étel előtt eszed, alsó részeidet bészoritják, úgyhogy a kivetendő ganéj nehezebben menjen le, ha penig étel után vészed bé, ellenkező dologban igyekeznek. Ugyanis a ganéj felett az utakat szorítják, hogy annál jobban mehessen alól az étel. A szorító és savanyu gyümölcsöt nyersen ne edd, hanem ha valamivel megszerszámozod; elsőben, avagy fáján sokáig állott, vagy penig házadnál is és igy tartással keserűségekben levetkeztek; mivel ezek amely hártyáit igen bántják és a nagy húsos inakat is.

Ezért a birsalmát, körtvélyt, savanyu almát minekelőtte eszed, kövér huslévben főzd meg, vagy hússal együtt gömbölyőség cipó formára csináld el, hanem ha illendőbbnek látszik eleven szénben, amint szokás megsütni és nádmézzel, ánissal, vagy köménnyel meghintvén enned. Kemencében is megsütheted, melyet némelyek örömestebb cselekesznek, hogy az a

Szegfű

149