Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)

Nadányi János: Kerti dolgoknak leírása (1669)

alá; kicsiny mértékben, a kicsiny fa alá környül csinálj és igy orvosold meg. Hogy­ha a féreg bántja az élő fát, Florentinus tanácsából igy orvosold meg. Az alkörmöst a fekete gyopárfü\ e\ víz­ben törd öszve, s azzal gyökereit kend meg, vagy kigyóhagymát körülötte palán­­tálj. Ha penig szurkos ékeket az élő fa kö­rül leszegesz, a férgek kivesznek és lees­nek. Melyektül a disznóganéj is, ha bor­ban megmosod, megtartja, amint Írja az ő paraszti munkái között Didymus, csak­hogy az gyakran vettessék körülötte. Me­lyet véghez viszen a galamb ganéj is, hogyha meghántott gyökerei körül té­­szed. Esmét a bika epét, ha gyakran belé töl­tőd, mert igy sem oly hamar meg nem vénhedik, sem férget nem terem oly könnyen. Palladius a régi bor seprűjét harmadnapra reá tölti. Az élő fa hangyái, hernyói, legyei s egyéb vadállati ellen segí­tő eszközöket eleget irtunk az első könyv­ben, melyet láss meg... 8. Villanovai Arnold tudós orvosdoktor tanácsa az aragóniai királyhoz a kerti holmiknak egészséges ételekrül A kerti parajoknak egészséges ételekrül A paraj nevezetin itt értjük azokat a pa­lántákat, melyeknek konyhán hasznok va­gyon, hogy azokbul levet, étket, szerszá­mot és egyéb efféléket készítsenek; akár füvek légyenek azok, akár torzsák, salá­ták, barát paréjok, vagy espinácok, céklák és egyebek. Akár palánta gyümölcsök, mint a tök, ugorka, árticsóka, dinnye, s egyéb effélék; akár ennivaló gyökerek, mint a vereshagyma, párhagyma, retek, fokhagyma, s egyéb effélék. Elsőben is azért arra intlek, hogy a középszerű és euchimus vagy jó nedvességű testnek pa­rajjal élni nem használatos; kiváltképpen nyerssel, a salátán és kövér porcsinon kí­vül. Melyekben hév üdőkben keveset egyék ember, meleg vérének, gyomrának és májának meghivesitésére. Mely üdőben más étel előtt kevés rósavizzel is élhet em­ber. De a keserű salátától igen megóvja magát az akinek teste meleg állapodással vagy temperamentummal bir. A házi ökörnyelv minden üdőben illen­dő, az ő mértékletes volta miatt, de azok­nak leginkább, akiknek hasok lassan rné­­gven. Nem is helytelenül lészen, hogyha annak a fűnek egyenetlenségekkel távosz­­tatására gyenge espinácot és ízetlen pa­rajt; de amely veres, ne légyen egyben főtt és ha nyár lészen, salátát, kövér por­csint, labodát, vagy céklát tégy közben; télben penig tormát, petrezselymet, vagy kevés ménta levelet s káposztának gyenge jövését. Az espinácot és az Ízetlen parajt, mivel majd egy természetűek, vagy meg­­elegyitve, vagy külön is eheted, minden esztendő részében; csakhogy hozzá adj az üdőkhöz illendő füveket, mint nyárban a salátát, kövér porcsint, labodát, tököt; tél­ben tormát, gyenge csalánt, petrezsely­met, veres káposztát, vagy zöld fodorká­posztát. 142

Next

/
Oldalképek
Tartalom