Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)
Nadányi János: Kerti dolgoknak leírása (1669)
alá; kicsiny mértékben, a kicsiny fa alá környül csinálj és igy orvosold meg. Hogyha a féreg bántja az élő fát, Florentinus tanácsából igy orvosold meg. Az alkörmöst a fekete gyopárfü\ e\ vízben törd öszve, s azzal gyökereit kend meg, vagy kigyóhagymát körülötte palántálj. Ha penig szurkos ékeket az élő fa körül leszegesz, a férgek kivesznek és leesnek. Melyektül a disznóganéj is, ha borban megmosod, megtartja, amint Írja az ő paraszti munkái között Didymus, csakhogy az gyakran vettessék körülötte. Melyet véghez viszen a galamb ganéj is, hogyha meghántott gyökerei körül tészed. Esmét a bika epét, ha gyakran belé töltőd, mert igy sem oly hamar meg nem vénhedik, sem férget nem terem oly könnyen. Palladius a régi bor seprűjét harmadnapra reá tölti. Az élő fa hangyái, hernyói, legyei s egyéb vadállati ellen segítő eszközöket eleget irtunk az első könyvben, melyet láss meg... 8. Villanovai Arnold tudós orvosdoktor tanácsa az aragóniai királyhoz a kerti holmiknak egészséges ételekrül A kerti parajoknak egészséges ételekrül A paraj nevezetin itt értjük azokat a palántákat, melyeknek konyhán hasznok vagyon, hogy azokbul levet, étket, szerszámot és egyéb efféléket készítsenek; akár füvek légyenek azok, akár torzsák, saláták, barát paréjok, vagy espinácok, céklák és egyebek. Akár palánta gyümölcsök, mint a tök, ugorka, árticsóka, dinnye, s egyéb effélék; akár ennivaló gyökerek, mint a vereshagyma, párhagyma, retek, fokhagyma, s egyéb effélék. Elsőben is azért arra intlek, hogy a középszerű és euchimus vagy jó nedvességű testnek parajjal élni nem használatos; kiváltképpen nyerssel, a salátán és kövér porcsinon kívül. Melyekben hév üdőkben keveset egyék ember, meleg vérének, gyomrának és májának meghivesitésére. Mely üdőben más étel előtt kevés rósavizzel is élhet ember. De a keserű salátától igen megóvja magát az akinek teste meleg állapodással vagy temperamentummal bir. A házi ökörnyelv minden üdőben illendő, az ő mértékletes volta miatt, de azoknak leginkább, akiknek hasok lassan rnégven. Nem is helytelenül lészen, hogyha annak a fűnek egyenetlenségekkel távosztatására gyenge espinácot és ízetlen parajt; de amely veres, ne légyen egyben főtt és ha nyár lészen, salátát, kövér porcsint, labodát, vagy céklát tégy közben; télben penig tormát, petrezselymet, vagy kevés ménta levelet s káposztának gyenge jövését. Az espinácot és az Ízetlen parajt, mivel majd egy természetűek, vagy megelegyitve, vagy külön is eheted, minden esztendő részében; csakhogy hozzá adj az üdőkhöz illendő füveket, mint nyárban a salátát, kövér porcsint, labodát, tököt; télben tormát, gyenge csalánt, petrezselymet, veres káposztát, vagy zöld fodorkáposztát. 142
