Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)
Lippai János: Posoni kert (1664 - 1667)
CCCXLVI. Barackbul úgy is csinálhatni, ha a vörösbélü barackot szép tisztán meghámozzák, a magvát kivészik, azután valami kőkorsóba, avagy mázos edénybe tészik és jól eltajtékozott s megtisztított mézet vagy nádmézet töltnek reá, melyet szirup módjára, jó sűrűén főztenek. Hasonlóképpen bánhatni, a kajszi- és tengeri barackkal is. Ha fényes liktáriomot akarsz belőle főzni; vesd ki a magvát, facsard ki a levét tedd szirupba, amely jól megfőtt, hamarjában főzzed és keverjed szüntelen, hogy a fazékhoz ne égjen, ne tégy igen sok nádmézet belé és ha jól megfőtt, töltsd egy iskátolába; szép sárga és jó izü lészen. A vérhas ellen igen jó. Másképpen, végy barackot és hámozd meg, tedd tiszta meleg szirupba és ha attul meghigul, erezd tiszta szitán által; azonban főzd jobban meg a szirupot, mig sűrűbb lészen, szép tisztán lehányjad a tajtékját; azután tedd megént belé a barackot, ha által szűrted a szirupot. így bánhatol mindenféle gyümölccsel. Ha szárazon akarod, hámozd meg a barackot, mesd kétfelé és vedd ki a magvát, hintsd meg mindkét felől, szép apróra törött fejér nádmézzel és rakd tiszta uj szitára; född bé vékony vászonnal, hogy a legyek reá nem szálhassanak, tedd a napra és gyakran forgasd meg, szépen megszárad; igy tedd el és szárazon adjad az asztalra. így bánhatsz más gyümölccsel is. CCCXLVII. A szilvábul is keményebb liktáriomot főznek, ha őtet egy kevés vízben megfőzik elébb, de szüntelen kell keverni, hogy a fazékhoz ne égjen; azután facsard egy zacskón által, s mérd meg, hogy minden font szilvához nyolc lat nádmézet végy; azután tedd a tűzre és főzd mind együtt meg és szünetlen keverd, s mindaddig főzzed, mig a tajték megemésztődik és ha az meglett, tedd azután olyan melegen a napfényre, harmadnapig. Az elmúlván, vedd el a verőfényrül és tedd el. Ha azonban meg akarna penészedni, avagy a viz felette lebeg, tedd megént a napra. Ilyenformán csinálhatni a több gyümölcsökből is, kemény liktáriomot; csak arra kell vigyázni, hogy mennyi és mely nedves a gyümölcs, hogy ahhoz alkalmaztassa ember a nádmézet. A morvaiak és más németek is, ahol sok szilva lévél, főképpen magvaváló; kivetik a magvát és öreg katlanokban erősen megfőzik és keverik. Mikor elégségesképpen megfőtt, kivészik s eltészik; és étekbe, bélésbe, tortába élnek véle. A Felföldön az apró kökényszilvát erősen megfőzik, azután széles gyalult táblára kiterjesztik temérdekebben, hogy sem az ökörbőr; azt a magvával körös-körül rakják, mintha megcsipkéznék és kitészik a verőfényre, hogy jól megszáradjon. Azután levonsszák a táblárul, mint a bocskor bőrt, s eltészik, mikor szükséges, lemetszenek egy darabot belőle és jóizü fekete levet főznek. CCCXLVIII. Nyers dióbul igen jó és hasznos liktáriomot csinálhatni. A diót Szent Iván nap tájban kell leszedni, avagy két héttel Szent Margit asszony napja előtt, mikor a bélé s a héja még lágy, nem is kell meghámozni, mint némelyek; gyukj egy néhány likat belé valami kefécskével; mások azt akarják, hogy fácskával, mert a vastul megfeketedik a dió. Hányd mindjárt friss kutvizbe és áztasd meg benne tizenkét nap, vagy két hétig; minden nap kétszer, háromszor változtasd a vizet; vond le azután a vékony hártyáját felül és tölts letajtékozott nádmézet, vagy mézet reá és főzd meg jó ideig benne, de ne légyen igen lágy. Azonban gyakrabban tölts nádmézet, vagy mézet reá, mert hamar béfő. Végtére, ha jól megfőtt, tedd az edénybe, melyben akarod tartani és hints közibe füszerszámot; úgymint gyömbért, 119
