Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)

Lippai János: Posoni kert (1664 - 1667)

mézben és nádmézben. Némelyek igy bánnak véle, a legszebb és nagyobb cseresnyés meggyet, avagy Halyagmeggyet, aki nemigen lágy, hanem szép frissen és idején érett, ha mag nélkül akarják; megmérik, minekelőtte kivészik a magot; azután igen gyengén kivészik és kivonsszák a magot, két ujjal megnyomván a gyümölcsöt a száránál — és mindjárt az edénybe tészik, ahol a nádméz vagyon, melyet elébb meg kell törni és mérni, úgyhogy öt fertály nádmézhez egy font meggyet tegyenek. Hogy pedig a nádinéz hamarább elolvadjon, egy kevés kifacsart más meggy, avagy cseresnye levet kell hozzá tölteni; tegyék a tűzhöz a vasfazekat, melyet csak félig kell meggyujtani, hadd forrjon lassan egyszer fel, s vegyék el a tüztül, hadd hüljön jól meg; azután tegyék ahhoz készített edénybe. Bé kell ezt födni papirossal, hogy az a lévén feküdjék. Tegyék a megygyet, avagy a cseresnyét belé; azután két, vagy harmadnap múlva töltsék reá a levet. A meggyet, melyet mind magostul akarnak bécsinálni; elsőben a késhegyével kell minden felől egyszer meggyukni avégre, hogy meg ne fakadjon; ebben is, mint az előbbeniben, egy font gyümölcshöz egy font nádmézet kell venni. CCCXLIII. Ha ki szirupot rneggybül, Spanyol meggyből, Halyagmeggybül, vagy cseresnyébül csinálni; az végyen jól megérett meggyet, verje egy szitán, avagy ruhán által s facsarja ki, nádmézet hozzá egy fontot, egy pint lévhez; főzzék meg, mint a szirupot. Ha ki azt akarja, hogy szép fényes légyen, tégyen egy árkos folyó papirost alája és azon szivárkoztassa által (ez a mód minden lévhez és más vízhez, musthoz alkalmatos, melyet kéván ember, hogy szép tiszta légyen) igen szépen megtisztul; ezent nyeri meg, ha egy tiszta és uj darab szűrt vészen, s azon ereszti által a levet és méginkább megtisz-116