Surányi Dezső: A ceglédi éden képei. Barangolások A Dél-Pest megyei kistájban (Cegléd, 2008)
Túzokvártán
nevelés. 3-5 tojást rak a tojó, a fészke némileg kiemelkedik a vizes környezetből. A kotlási idő 26-27 nap, felváltva ülnek a szülők a tojáson, olyan jól rejtőzködik, hogy csak közvetlen közelről vehető észre. Korábban a birkanyájak tettek kárt benne. Sziki gólyának is nevezett madár nagyon hiányzik újabban, mint az a valamikori rendezettsége a Cigányszéknek, amiről sokat beszélt Hídvégi Lajos helytörténész. Talán épp Gubody Ferenc polgármester idején hoztak határozatot a tanácsban, hogy a városban növelni kellene a halfogyasztást (ma sem lenne felesleges); így esett a választásuk a szikes területre: halastavat ástak, halat tenyésztettek benne a ceglédiek. A partján halászcsárdát nyitottak, olyan kulináris szórakozóhelye lett a városnak, mint volt a István-liget a Kámáni-erdőben. Amit ugyanúgy a felkészületlenség és részvétlenség hagyott eltűnni és ezek vigalmi helyként is elvesztek... A gólyatöcs eltűnése bizonyos tekintetben tehát szimbolikus értelmű s jelentésű is. Ebben azonban semmi nosztalgia sincs, csak a múltból olyan értékeknek, természeti fejleményeknek a megóvásáról van szó, amire nemcsak igény, hanem kötelezettsége is a Cegléden élő embereknek. Amennyire a lehetőségeik engedték, az ottani vadásztársaság a tó védettségi státuszával szeretett volna egy környezeti konzervációs programot kezdeni, de az sokféle ok miatt megakadt. Azért annyi reményt, fűzhetünk a mostani helyzetben e szomorú történethez, hogy hátha nem visszafordíthatatlan a folyamat, mert az idő csapadékosabb és melegebb lehet, a művelgetett földeket pedig ismét felhagyják - s akkor a madarak talán ismét letelepednek. Ezt a csodát legalább annyira várnám, mint azt, hogy a Horthy-kanyarban újból robogjanak túzok madarak - legalább ősszel vagy télen. Ezeket a még nem méltányolt hatalmas értékek iránti érzéket szeretnénk a városlakókban felszítani, mert ez idegenforgalmat is tud „keleszteni” Cegléden, ami gazdagításunkat is szolgálja. CKU 2001. 9 (4): 13. GEOLÓGIAI ÉS TALAJTANI ÉRDEKESSÉGEK CEGLÉD KÖRNYÉKÉN A felületes szemlélő hiheti csak, hogy Dél-Pest megye unalmas jellegtelen táj, mert „olyan sík” Pedig az izohipsza vonalakat nézegetve kiderül, hogy a sík jelleg sem teljesen igaz, mert Cegléd fölött ér véget a „szubkollin” vidék, s a dombvidéket követi a síknak mondott nagy táj, ami azért 30-40 m-es szintkülönbséget takar. A kistáj még változatosabb, ha a mikro-domborzat és egyes talajtani jellemzőket is vizsgáljuk. 97
