Surányi Dezső: A ceglédi éden képei. Barangolások A Dél-Pest megyei kistájban (Cegléd, 2008)

Turjánok titkai (mocsári teknős, vízisikló)

hangyafaj fordul elő. Ezek is épp elég kellemetlenséget tudnak okozni a lakás­ban, vagy a kertben, ahol egyes mediterrán invázív fajok - kedvükre - hozzák be kedvenc tápnövényük magvait (fonák here, Trifolium resupinatum), dupla kese­rűségünkre. .. Közben a (főleg a homokon) gyeppel kínlódó emberek passzióját elrontják, mert a fííféléknek még a torzsáját sem hagyják meg. Eszerint is tényleg kitapintható, változóban van a világ körülöttünk, pedig e fajok pionírjai csak a harmadkorban (eocén) jelentek meg, s mint látható, nagy karriert futottak be. Szerencsére azért még a mediterrán maggyűjtő hangyák (Messor arenarius) nem fordulnak elő nálunk, mert abban az esetben bizonyosan a Ptk. szövegét is módosítani kellene, mint ahogy a mózesi törvények rendelkeztek a más földjére hangyák által áthurcolt gabonaszemekről és talajban 8-10 kg-ot is befogadó hom­bárok tartalmáról. E bosszantó tréfát is e lények okozzák... A hangyák magasan szocializált lények, a királynő 20-60-szorosa lehet a dolgozók méretének, 15-20 évig élhetnek, a dolgozók csupán 3 évig. A királynő nemcsak életmódja és mérete, hanem kettős szeme (összetett és pontszeme egyará­nt van) miatt is különbözik a többi hangyáétól. A csápjukon szaglókészülék és nedvességérzékelő található, a fejlődésük fokozatos és a környezeti károsításra kevéssé érzékenyek. Egyetlen bolyban 200 ezertől 2 millió egyedig élhetnek, a korhadékon hasz­nosan dolgozó hangyák száma mindig kisebb, mint maga a közösségé. A szürke rabszolgahangya (Formica cinerea) kis lyukat készít a talajba, s a nőstény abba rakja petéit, s ha kell az üregből (saját) lárvát fogyaszthat, ínséges időkben. A vörös rablóhangya (Formica sanquinea), vagy az erdei vöröshangya (Formica polycte­­na) életét nagyon sokan vizsgálták. Olyan érdekes mikroviláguk van, hogy számos írót, költőt megihlettek. Az erdei vöröshangya gyakorisága és jelentősége miatt különösen érdekes, egyetlen kolóniában akár 200 ezer tölgyfa-szövőlepke hernyójának maradványai is felhal­mozódhatnak. Szintén erős a rágószervük, ki enyhébb, ki erősebb mérget tud ki­adni a méregzacskójukból. A trópusi „kertészhangyák” (Camponotus femoratus) (levélen tenyésztik egy gombafaj micéliumát, azzal táplálkoznak). A termeszek világa Maeterlinckből is csodálatot váltott ki, de a félelmetes húsevő hangyák a félelmet ébresztik az emberekben. De mennyire jól alkalmazkodtak a hangyák környezetükhöz? A Formica rufa, azaz erdei vöröshangya és a F polyctena (fatönkön él), alig különböztethetők meg, a kolónia építés különbözősége viszont jó szempont az el­különítéshez. Az ún. hangyatojás valójában báb, amit szívesen etetnek teknősökkel és halakkal is az akváriumban. A vöröshangyák is nagyon fontos feladatot látnak el, a felesleges szerves anyagokat segítik elbontani, vagyis az erdők pótolhatatlan takarító napszámosai. Az erdei kulturált magatartáshoz az is tartozik, hogy a Ceg­léd környéki erdőkben a kirándulók ne dúlják szét a bolyokat. Számuk egyébként megközelíti a félszázat a Cegléd környéki erdőkben. 70

Next

/
Oldalképek
Tartalom