Surányi Dezső: A ceglédi éden képei. Barangolások A Dél-Pest megyei kistájban (Cegléd, 2008)
Baglyok Cegléden
tos... A berceli Kálvária-domb vagy a ceglédi Városháza környéke is kiemelkedő pontoknak számít. Az erdős és pusztai vegetáció mintegy ezer esztendeje még a lösztől a homoklepelig húzódva, sajátos arculatot adott a tájnak, s ahol a mélyedékekben volt megfelelő lehetősége és talajvize a tölgyeknek (is), megkapaszkodtak. Nagykőrös egyedülálló erdei (a magyar kőrissel, Fraxinus angustifolia ssp. hungarica együtt) éppen azért érdekesek, mert a meszes homokon a fák környezete, az erdőség 4-500 év után átformálta a talaj kémiai jellemzőit. Mintha ezek a területek szigetek lennének a meszes futóhomok tengerben - írta egykor róla Hargitai Zoltán. A vizes területek (wetland), a dűnésedő futóhomok, a pusztai csemozjom és a legutolsó évezredek uralkodó szeleivel érkezett löszlepel értékes agrártáj kialakulását teremtették meg Cegléd környékén. A természeti geográfusok Cegléd vidékét különféle talajok, kisrégiók és nagytájak kontakt zónájának tekintik. A meghatározás helyes, s ebből is adódik Cegléd számtalan előnye. Még a tápanyagban gazdagabb homokon is kialakulhatott a vízigényes (Csengeriszél) vagy másutt a szárazságtűrő vegetáció (Öregszőlők) feltételei, illetve az ugyeri futóhomok egészen más kategóriába esik. A szurkos „feketeföld” (Sőreg) és sötétbarna homokos erdőtalaj (Kámántól a Kenderfoldig), vagy a homok (Ugyer, Csemő), vagy a laza (Csíkosszél, Kőkútlaposa) és kötött talajú szikig (Cigányszék, Nagyszék, Vamyas) szinte a legtöbb hazai gyümölcsfaj meghonosodását és elterjedését tette lehetővé. Újszilvás, Tápiószőlős, Cegléd, Nyársapát, Nagykőrös, Csemő, Mikebuda, Ceglédbercel-Budai út, Albertirsa, Dánszentmiklós és Pilis határában a nagy szövetkezet-szervezési korszakban összesen 1 millió 900 ezer db gyümölcsfa élt, ebben nem is szerepelnek a híres szőlősi szamóca és abonyi köszméte állományok... Az akkori nyilvántartott ágazatokban kifejezve, a házikertek 169 ezer db, a szőlők között 1 millió 423 ezer db, a nagyüzemekben (Szakátsy Gyula dánosi mintája alapján) 152 ezer db és szórványban ugyancsak 151 ezer db fa élt. Pest megye gyümölcsfa állományából a felsorolt települések 19,5 %-ot képviseltek, az országos állománynak ez a 2,14 %-a volt! A genetikai kincs zömében a szőlőkben volt, a megyei állományok 31 %-át jelentette, s az 1.789.799 db gyümölcsfa 75,7 % -a a szőlőkbe koncentrálódott. Főleg a nyári és őszi almák, meggy, szilva, sárga- és őszibarack, valamint a dió alkotta a szőlőbeli gyümölcsfák döntő részét. Valójában e kisrégió ismeretében teljesen érthető volt, hogy Cegléd gyümölcskutatási bázissá alakult. Az Éden c. könyvünk 66-72. oldalain bőséges példákkal szolgált a kisrégió szenzációs genetikai értékeiből, amelyek Nyújtó és munkatársai jóvoltából országos ismertségre tettek szert. A leginkább értékes és figyelemreméltó fajták előzetes és állami engedélyezést kaptak, vagyis lehetett a kérdéses fajtákat szaporítani s oltványait telepíteni. Viszont az alanyfajták is fontossá váltak, amit 1999-ben egy kismonográfiában (A ceglédi alanyfajták 1999) mutattunk be. A nemesfajtákról érdemes azért 52
