Surányi Dezső: A ceglédi éden képei. Barangolások A Dél-Pest megyei kistájban (Cegléd, 2008)
Baglyok Cegléden
A revírt a hím éneke jelzi a betolakodók számára, főleg pedig a vészjelzés tirádáit is így képesek közölni a madarak egymással. A nádirigó (Acrocephalus arundinaceus) sokkal gyakrabban lehet áldozata a kakukknak, mint a tücsökmadár, mert kevésbé tudja elterelni a fészekparazita figyelmét. A 14 nádas foltban közel 30 pár nádirigó fészkel Cegléden. A telet a Kongó folyó vidékén töltik, de eljuthatnak a Kalahári-sivatagig is, ahol azonban vadásznak rájuk. Áprilisban érkeznek hozzánk, de augusztus közepén a fecskék és gólyák előtt már útra is kelnek. Nádszálakat kötözgetnek össze a nádirigók, s annak mélyedékébe füvet, mohát hordva készítik el fészküket. A nász után a tojó 4-6 tojást rak, először magasabban készült fészket foglal el vagy épít, a 2. nemzedék számára az új fészket a vízhez egész közel készíti el. A két fészek általában nincs távol egymástól. Nagyon gyorsan fejlődnek a fiókáik, mert igen falánkak, azok 12 nap múltán már ki is repülnek. A nádirigó poligám, emiatt a közeli fészkek lakói akár közeli vérrokonok is lehetnek. A talaj színén nagyszerűen rejtőzködő citromsármány (Emberiza cirinella) is a Büdösér menti részeken jellegzetes madárfaj. Kétszer költ, áprilisban és júniusban; a kotlási idő 2 hét, s a kéthetes fiókák már repülni tudnak. A fészkében 4-5 tojást helyez el, belőlük alig kevesebb fióka bújik elő. A citromsármány falánk rovarevő, a testtömegének többszörösét pusztítja el évente, amit a nádasok és vízpartí élőhelyek gazdag kínálata biztosít is számára. Állandó, télen csapatba verődve kóborolnak, mint a tengelicék vagy a cinegék... CKU 1999.7(34): 15. CSEMŐI GUMIBARACK Aki szeret piacra járni, nemcsak vásárlási céllal, hanem a nézelődés szándékával is, megakadhat a szeme a 30 g-os, lilás-piros-sárgás fedőszínű barackokon. Ezek azonban nem sárga, azaz nyári barackok, hanem kopasz őszibarackok. A Duna-Tisza közi nagytájban e fajta nem különösebben ritka, nyelvi leleménynek számít az elnevezése, az emberek ugyanis gumibaracknak nevezik (Persica vulgaris convar. laevis). Jó oka volt erre a Három város és környéke népének, hogy e névvel illesse az éretten is feszes húsú, duránci-jellegű gyümölcsöt. Ez a fajtacsoport „legendásan” jól viseli a törődést, a szállítást. Tudták ezt róla a Budai úton, a csemői vagy a nyársapáti tanyavilágban is, ezért amit nem fogyasztottak el és nem került a befőttes üvegekbe, elvitték a piacra. Nem bántak gyümölcseivel úgy, mint a hímes tojással, sőt zsákba öntötték a szedővödrökből, 46
