Surányi Dezső: A ceglédi éden képei. Barangolások A Dél-Pest megyei kistájban (Cegléd, 2008)
Városlakó denevérek
ROVAREVŐK: CICKÁNYOK, SÜNÖK, VAKONDOK A közönséges sün (Erinaceus concolor) kétszer fiadzík évente. A cickányoktól és a vakondtól eltérően téli álmot is alszik. A sün tél végén párzik először, 40 napig tart a vemhessége; 6-8 kicsinyt nevelnek a nőstények. A sünfiak nyálkás és puha tüskéi az ellés után a levegőn megkeményednek, a fehéres színük idővel és lassan megsötétedik. 3-4 hét után elhagyják a vackot, sőt anyjukat követik a zsákmányszerzésben. 6 hétig szopnak, azt követően külön útra kelnek s néhány héttel később már párosodhatnak is. Szinte keresi az ember közelségét, tejjel és édes gyümölcsökkel csalogatni lehet, még a hivó hangokra is képes reagálni. A rovarok, különféle lárvák fogyasztása, egérfészkek szétdúlása hasznossá teszi a sünt, de a tojás-és fiókás fészkek megdézsmálása elenyésző kárt azért okoznak. Védett Európa-szerte, hiedelmek fűződnek hozzá, húsa állítólag gyógyító hatású; s egyesek állítják, felmászik a fára, s gyümölcsöt szed. Természetesen ez nem igaz, de e hiedelemnek köszönhető, hogy az egykori kiskunmajsai Jonathán MgTSz lógójában sün volt látható. Két alfaja van: a bamamellű, nyugati (sünkutya, Erinaceus europaeus europaeus) és a fehérmellű, keleti (sündisznó, E. europaeus roumanicus)', egymással könnyen kereszteződnek, hibridjei ugyancsak ismertek. A forgalmas utak, néha a vaddisznó és vízparti róka turpissága és az ölyvek kiéhezettsége miatt válhatnak áldozattá. Magyarországon 7 cickányfaj él, mind védett; közülük négy faj található Cegléd környékén. Az erdei és vízicickányt a vörösfogú, a házi (Crocidura russula) és mezei cickányt pedig a fehérfogú alcsaládba sorolták. A cickányok hegyes metsző-és szemfogai alapján ragadozó természetűek, szemben az egérfélékkel, melyek fogsora ettől eltérő, vagyis tipikus növényevő táplálkozásra utal. Sajnos, termetük alapján gyakran összetévesztik e két család fajait, így pusztítva fogókkal és méreggel a cickányokat is. A testméret alapján a cickány és az egér, a testfonna szerint az egér és a patkány hasonlósága igazolható. Az erdei cickány (Sorex araneus) 14 cm hosszú, de a törzse 6 cm-t sem éri el; nyári színe barna, téli bundája feketésbama. Egész nap táplálék után kutat, igen jól úszik, bár a vízicickány (Neomys fodiens) teljesítménye mögött elmarad. A talpa és ujjai ehhez a vízi életformához módosultak, a serteszőrök ugyanis nagyban segítik az úszásban. Fekete, olykor szürke a hátszörméje, a hasi színe jóval világosabb. Igen dús, sok faggyúmiriggyel zsírozott bundája szinte áthatolhatatlan a vízcseppek számára. A mezei cickány (Crocidura leucodori) is barnás színű, csak specialisták nyomán állapítható meg, hogy e kis faj is él-e vidékünkön. Táplálkozásban, a táplálékféleségekben nincs igazán különbség a fajok között, mert étrendjükben egyaránt találhatók vízi rovarok, csigák, békák, halak, sőt egerek és madárfiókák is. 25
