Surányi Dezső: Éden a Duna-Tisza közi Pest megyében. Cegléd és környékének természetvédelmi értékei (Budapest, 1992)

III. fejezet: Cegléd környéki védett területek

45. ábra

A Csíkos-széli talaj teljes kémiai feltárása {Fehér, 1986)

<%) A 80-lizllín N«,0 Al,(), M«0 SiO, K,0 CaO Fe.O, MnO

veszteség

tozás lassú folyamatára gondolunk. A mocsári kosbor tőszáma a Csíkosszélen elenyészőnek számít a Vásártér melletti mélyfekvésű réten levő állományhoz, vagy a Kernács-telep-i populációhoz képest. Utóbbi két termőhelyen még 1992-ben is igen gazdag virágzást észleltünk.

Németh (1978) a populációk elöregedésével is kapcsolatba hozta az orchideák számszerű csökkenését, miközben Vidéki-Molnár-Sulyok (1990, szóbeli közlése szerint) több helyen is hibridek megjelenését figyelték meg. Kérdés azonban, hogy az egymás melletti fajok csökkenő egyedszáma, vagy spontán hatás következménye-e az egyre gyakoribb hibridizálódás.

A pókbangó 50-60 hazai állományából a lelőhelyek nagy része a múlté, mintegy tucatnyi termőhelyen remélhető a populációk megmentése, valójában hasonló nehézségek növelik a poloskaszagú kosborok megőrzésének a gondjait. Soő (1959) és Sz. Borsos (1962) által közölt térképek szerint mindkét faj legfőbb termőhelyei a Duna-Tisza közére, annak is északi

82